Összetettség és ellentmondás az építészetelméletben
Kerékgyártó Béla
Moravánszky Ákos és M. Gyöngy Katalin építészetelméleti sorozatáról
A szerzők az első magyar kötet bevezetőjében hangsúlyozzák, hogy nyitott tárgyalásmódra: az építészeti gondolkodás fontos csomópontjainak kijelölésére, s rétegzettségének bemutatására törekednek. Az olvasót tájékoztatni, vezetni szeretnék, s egyben részvételre, öntevékenységre buzdítják. A nyitott rendszer nem jelent tetszőlegességet, ellenkezőleg, a szerzői-szerkesztői szempontok szigorú és következetes érvényesítését. Egyrészt a szövegek kiválogatásában és lerövidítésében, másrészt a hozzájuk kapcsolódó felvezetőkben, amelyek megadják a befogadó számára a szerzőkre és szövegeikre vonatkozó legfontosabb információkat, támpontokat és irodalmi utalásokat. Harmadrészt pedig a köteteket bevezető hosszabb tanulmányban, amely összerendezi, keretet ad a szövegeknek. Nyomban meg kell azonban jegyezni, hogy nincs szó valamilyen, a szövegek fölé rendelt rendszerről, a Moravánszky Ákos által írt tanulmányok nem a véglegesség vagy a végső igazság jegyében íródtak. Inkább irányokat jelölnek ki, a fogalmak plurális jelentésére, megközelítésmódjaira helyezik a hangsúlyt.