A modernizmus judaikus-zsidó gyökerei, 1848–2000

Szöveg: Klein Rudolf

Az értekezés a képtilalomból származó anikonikus ószövetségi hagyomány modern építészetre gyakorolt hatását tárgyalja; a modernizmusnak a hagyományos görög-keresztény kulturális paradigmától való eltávolodását, azaz az épületek tektonikai ábrázolásával (oszlopok, fejezetek, architrávok stb.) való szakítást; az arisztotelészi esztétika elhagyását, és a felületek figurális díszítésénekmellőzését. A tanulmány feltételezi, hogy a bibliai elmozdulás a látható (ábrázolható) szakrálistól a láthatatlan (nem ábrázolható) felé elősegítette Adolf Loost, a purizmus és a Raumplan (térterv) koncepciójának megalkotóját elméleti és gyakorlati munkájában is a „díszített anyagtól” az egyszerű, purista felületek felé, valamint a tér dominanciáját az anyag és az ornamentika felett. Az egészséges és egyenlőségre törekvő új világ megteremtése kiemelt helyen szerepelt ’az új építészet’ vagy Neues Bauen programjában, olykor a zsidó messianizmushoz, anikonizmushoz és egyistenhit univerzalizmusához . A modern építészet a normától való kisebb eltérések mellett ideológiájában és formájában meglehetősen egységes maradt: kerülte a historizmust, küzdött az eszmék anyagban való testet öltése ellen, elvetette az idealizmus Platón-Winckelmann-Hegel-féle vonalát és mindenekelőtt a lehető legnagyobb fokú funkcionalitásra törekedett. A tanulmány a modernizmus judaikus/zsidó gyökereit és az úgynevezett „zsidó építészetet”, azaz a zsidók számára vagy által 1848 és 2000 között létrehozott épületeket vizsgálja. Mint azt az említett totalitárius rezsimek esetében láthattuk, durva túlzás lenne azt sugallni, hogy a modernizmus szinonimája a zsidó építészetnek, de új perspektívát nyithat a két műfaj párhuzamos kutatása. Ez a dolgozat nem törekszik e műfajok teljességének bemutatására: célja a legkiemelkedőbb példák kiemelése és a modernizmus judaikus/zsidó gyökereinek magyarázata.