Párhuzamok és metszéspontok: Kós Károly és Makovecz Imre
Szöveg: Dénes Eszter
A két szellemi nagyság, Kós Károly és Makovecz Imre életútjában – rendkÃvüli erejű alkotói magatartásukban, épÃtészetük mozgatórugóiban valamint a haladó társadalmi-művészeti-kulturális egység érdekében vállalt szerepükben – számtalan párhuzam és metszéspont rajzolódik ki. Az arányérzék, a tehetség bÅ‘sége mellett kötÅ‘déseik, világlátásuk, érdeklÅ‘désük nyÃltsága, felelÅ‘sségtudó fegyelmük és lényeglátó személyiségük együttesen formálta messzire sugárzó, kiolthatatlan hatású alkotói egyéniségüket a 20. század megpróbáltatásai közepette.
Csete és Makovecz működése jelentÅ‘sen felforgatta a hetvenes évek szocializmusának állóvizét. Tevékenységük már az évtized elejétÅ‘l a regionalizmusok erÅ‘södésének folyamatába illeszkedett, mely az uralkodó világtrend, azaz az internacionális épÃtészet kiüresedésével párhuzamosan jelentkezett a kommunista és a kapitalista világban egyaránt. A két alkotó körül kibontakozó épÃtészeti iskolák a hivatalos épÃtészet zsákutcájából mutattak kiutat. Az általuk képviselt szerves épÃtészet üzenete a kezdetektÅ‘l fogva egységesnek volt tekinthetÅ‘. Ennek egyik elsÅ‘ pillére a gondolkodás, valamint az elÅ‘regyártás béklyójában vergÅ‘dÅ‘ épÃtészeti tevékenység formai felszabadÃtása volt. Ezt követte a közösségek szociális életével és az épÃtészet szociális vetületével való foglalkozás, annak tudatában, hogy az épÃtés nagymértékben visszahat arra a közösségre, amelynek a ház épül.
Az országépÃtés útját Kós Károly, majd 1983-ban Makovecz Imre pontosan kijelölte számunkra. Legyen elÅ‘ttünk példa alkotói magatartásuk, a társadalmi-művészeti-kulturális egység érdekében vállalt szerepük, világlátásuk, érdeklÅ‘désük nyÃltsága, felelÅ‘sségtudó fegyelmük, mellyel a 20. század megpróbáltatásai közepette is szolgáltak.