A két világháború közötti templomépítészet műemléki vonatkozásai

Szöveg: Dragon Zoltán

A pars pro toto latin kifejezés a metonímia egyik fajtája, szó szerinti jelentése: „rész az egész helyett”. A tanulmány néhány magyarországi szakrális épület alapján következtet a két világháború között épült, katolikus liturgikus terek teljes halmazának problémáira. A két világháború között emelt templomok egy új építészet- és művészettörténeti, műszaki korszak hírnökei, amelyek új térelrendezéssel, új műszaki megoldásokkal, újfajta építőanyagokkal épültek fel, mintegy válaszként a megváltozott követelményekre. Eddig a templomok építése, díszítése, gazdagítása több évszázados folyamat volt, a két világháború közötti épületek az újfajta technológiáknak köszönhetően viszont sokkal gyorsabban épületek fel, díszítésük is egységesebb lett: egy új Gesamtkunstwerk letéteményesei. Az egyház tulajdonában vagy felhasználásában lévő, a két világháború között emelt épületeket a történelmi események közül a második világháború, illetve az 1956-os forradalmat leverő szovjet hadsereg pusztításai, egyháztörténeti szempontból pedig a II. Vatikáni Zsinatot követő liturgiai reformok veszélyeztették leginkább. Az épületek eltérő állapotban élték túl a rendszerváltozásig tartó évtizedeket, volt amelyeket teljesen átépítettek, illetve volt, amiket lebontottak. A tanulmány az átépített templomok közül néhányat kiválasztva azok legújabb kori építéstörténetét kíséri végig.