Sűrűsödő üresedés
Közösségszervező épületmagok az Oxfordi Egyetem új kortárs felsőoktatási intézményeiben
Szöveg: Deichler Tímea, Jakab Dániel
A felsőoktatási tanulási terekről folyó kutatásunkhoz kapcsolódóan 2019 októberében Oxfordban jártunk. A ködös, nyirkos utcákról belépve egyszerre monumentális és inspiratív, ugyanakkor otthonos és nyugalmat árasztó helyeket ismerhettünk meg. Tanulmányunkban a város egyetemének három, a 2010-es években átadott épületének térszervezési újdonságaira fókuszálunk. Tapasztalataink és ismereteink bővítését az intézmények dolgozóival folytatott beszélgetések segítették.
A korszerű oktatási tendenciákban egyre jelentősebbé válik a közösség szerepe, a tudás megosztása, a motiváció és inspiráció folyamatos jelenléte. Ezek a folyamatok az oktatás hierarchikus rendjének oldódását, ezáltal régóta meglévő határok lebontását eredményezték. A tanulási tevékenységek változása azok térhasználatára is kihat. A formális oktatási terek mellett egyre nagyobb igény van az informális tevékenységek helyszíneire is, melyek a közlekedőterek szélesedésével, az épület belső falainak, szerkezeteinek csökkenésével, egyfajta üresedével jöhetnek létre. Mindezek az új oktatási elveket kiszolgáló nyitottabb, a kommunikációt segítő, különféle szituációk számára megfelelően alakítható, a hallgatók által belakható tereket eredményeznek.
Az Oxfordi Egyetem a világ második legrégebben működő egyeteme. Fennállásának több, mint 900 éve során megépült, mintegy százharminc intézete nem alkot összefüggő campust, az épületek a városban szétszórva helyezkednek el. A 2008–2013 közötti időszakra vonatkozó fejlesztési koncepció1 egyik fő célja, hogy az összefüggő szakterületek jelenleg egymástól távol lévő épületeit együtt – egy épületben vagy épületegyüttesben – helyezze el. A koncepció a folyamat első lépésének a rendelkezésre álló épületállomány alapos vizsgálatát nevezte meg, feltárandó a meglévő épületek műszaki állapotát és a bennük folyó oktatási tevékenységeket. A kezdeti lépés célja az volt, hogy esetleges adaptálhatóságukhoz és az új épületek igényeinek megismeréséhez is hasznos tapasztalatokat gyűjtsenek. Ezáltal amellett, hogy előtérbe került a rokon diszciplínák egymást támogató szerepe, a közöttük lévő kommunikációs lehetőségek erősítése, a fejlesztési koncepció alapvetésévé az vált, hogy az átalakult oktatási modell az új rendszert támogató terekben tudjon működni.