Castellum Regis, Milia, Izrael

Szöveg és fotók: Katona Vilmos

2022 kora tavaszán kaptam felkérést a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartóságától, hogy az izraeli Miliában található középkori erőd egy magyar vonatkozású szakaszát helyi régész segítségével mérjem fel. A célterület a lovagrend által 2019-ben felállított II. András-emlékmű mögötti falszakasz volt abból a célból, hogy azt a dokumentáció eredményeire támaszkodva, Magyarország segítségével később helyreállítsák. Hamar kiderült, hogy a küldetés valójában nem a magányos falszakasz megóvásának lehetőségeiről, hanem a vár és a régészeti lelőhelyekben páratlanul gazdag település regionális és nemzetközi stratégiai jelentőségének feltárásáról szólt.
Milia (Mi’ilya, Me’lea) Izrael nyugat-galileai tartományában elhelyezkedő, nagyjából háromezer lelket számláló település. A település a római-bizánci (Kr. e. 40 – Kr. u. 640), a keresztes, mameluk, végül ottomán korszakokon át egészen napjainkig töretlenül fennmaradt, noha folyamatosan átalakult. Mai lakossága legnagyobb részt abból a libanoni eredetű melkita (görögkatolikus) keresztény közösségből származik, amely eredetileg a Dzsudin (Judin), más néven Jehiám (Yehiam) erőd közelében élt, és a keresztény-muszlim népességcsere okán hagyta el szülőföldjét.
A királyi vár a falu legjelentősebb történeti és régészeti emléke, egyúttal a település központja. Milia lakosságcsere utáni első újkori házai és temploma is itt találhatók. Az előbbiek ráépültek az erőd falára, valamint annak belsejébe. A vár castrum (katonai tábor) formájú, négyzetes alaprajzzal. E formának eredete ókori római, noha népszerű volt a 12. század folyamán is: négy sarkát négy őrtoronnyal bővítették, főkapuja négyzetes udvarra vezetett, amelynek közepét ciszterna foglalta el.
A feltárási és rekonstrukciós munkákat Rabei Khamisy [Kamiszi], a Haifai Egyetem régésze vezeti 25 éve, aki keresztény arabként maga is miliai lakos. Khamisy publikált eredményei, valamint szakvéleménye a régió régészeti kutatásaiban mérvadó és megkerülhetetlen. Műemléki feltáró és konzervációs tevékenységet 1989 óta folytat a faluban, de érdemi állagmegóvó munkákra csak 2017-től kerülhetett sor – a lakosok adakozásából. A műemlékkonzerválásban Jamil Nakhly [Dzsamil Nakli], a statikai állagmegóvásban Yakov Shefer [Jákov Séfer] építőmérnök segítik a munkáját. Ez Izrael legjelentősebb, és talán egyetlen olyan települése, amelynek identitása egészében a mai formájában latin, tehát nyugati kereszténységre épült. Védettségénél fogva a város a Szentföld északi részét felkereső utazók kedvelt látogatóközpontjává fejlődhet, amely a műemlékek közelsége okán a diplomáciai békefolyamatokra is kedvező hatást gyakorolhat. A jeruzsálemi központ ikertestvéreként egy új galileai centrum fejlődhet ki itt, amely az etnikai és vallási feszültségek helyett a kulturális kommunikáció alapjain írhat újfajta történelmet.