Életformák, építmények

Szöveg: Schefler Edina

A kutatás során fő célom az volt, hogy a Tisza folyó partjához, vízéhez merészen közeledő, benne és vele élni akaró kultúrákat megértsem. A hullámtér lesz számomra az egyik legfontosabb vizsgálandó terület, mivel a szárazföldnek ez a folyóhoz legközelebb eső része. Az ártér az a terület, melyet a folyó árvizei az árvízvédelmi művek megléte nélkül elöntetnének. Azt a részét, melyet az ármentesítő művek védenek, mentesített ártérnek, az árvízvédelmi művekkel védett részét nyílt ártérnek nevezzük. A töltések előtti nyílt ártér a hullámtér, ez az a terület, amit áradás esetén először elönt a víz. A régi idők Tisza-közeli építményeit a jelenkoriakkal összehasonlítva megállapíthatók kisebb-nagyobb különbségek, de érdekes kérdés, hogy az építő kultúrák változtak-e, vagy csak egyszerűen formálódtak, fejlődtek és alakultak.
A Tisza és közvetlen környezete által nyújtott három legalapvetőbb ősi építőanyag a fa, a föld (agyag) és a nád. Az árterek erdői mellett nem szabad elfeledkezni az uszadékfákról sem. Ezek egy része építkezésre alkalmatlan, tűzifának viszont tökéletes vízi hordalék, de bőven akadnak olyanok is közöttük, amelyek nemes fajból származó értékes, kisebb-nagyobb felhasználható, feldolgozható darabok. A folyó munkálkodása a felületeiket rendkívül egyedivé és különlegessé képes alakítani. A következőkben ezeket az építőanyagokat használó építési technikák és helyszínként szolgáló természeti környezet összefüggéseit vizsgálom, példát hozva a rég- és a közelmúltból.