A pályázat értékelése

Szöveg: A zsűri tagjai

A Magyar Építőművészet folyóirat elméleti melléklete, a 2001-ben alapított Utóirat kezdettől fogva a kortárs építészeti írások publicitásának népszerű szakmai műhelye. A 100. szám megjelenése alkalmával a folyóirat szerkesztősége által kiírt pályázat célja nem csak az volt, hogy felkeltse a régi és potenciálisan új szerzők aktivitását, hanem kimondatlanul talán az is, hogy képet kapjon az építészeket ma foglalkoztató témákról és problémákról. A pályázók által benyújtott tanulmányok arról tanúskodnak, hogy az érdeklődés sokkal szelesebb körű, semhogy a témákat egyértelműen be lehessen sorolni a kiírásban megjelölt két kategória valamelyikébe. A 18 beérkezett pályamű közül például csak kettő foglalkozott az elmúlt két évben Magyarországon felépült új alkotással: az egyik a budapesti Clark hotel, a másik pedig a pécsi Magtár.
Az is meglepő volt, hogy több pályamű foglalkozott olyan kiemelt térségek sorsával és elmulasztott esélyeivel, mint például a lágymányosi egyetemi negyed, vagy a Gellérthegy pályázat. Külön csoportot alkotnak azok az írások, amelyek figyelmüket jelentős hazai építészek, köztük Török Ferenc, Szabó István és Callmeyer Ferenc életművének szentelték, de többen elevenítettek fel a közelmúltból egy-egy közismert, modell értékű külföldi építészeti alkotást is, mint Aldo Rossi, Carlo Aymonino, Frank Gehry, vagy a nálunk alig ismert, de a korai modern építészet történetében jelentős szerepet játszó Neave Brown egy-egy épületegyüttese.
A legnagyobb meglepetést azonban az elméleti írások okozták. Ezek egy része a tradicionális tudományos kutatómunka kiváló eredményei, mint pl. a protestáns templomépítészeti kánon századfordulós átalakulásának elemzése. A 18 pályamű között azonban jelentős arányt képviselnek azok az írások, amik már hangvételük okán is „kilógnak” a megszokott műfaji keretekből, és polemikus, sőt pamfletszerű stílusukkal a mai építészeti kultúra ellentmondásait tárják fel.
Annak, amit a kiírók az „Új generáció” kategóriával jelöltek meg, ez a 7 pályamű felel meg a leginkább. E pályamunkák minősége igen vegyes, mégis akad köztük figyelemre méltó, szinte irodalmi mélységű alkotás is, mint pl. a Meditáció, vagy a Több fényt c. írás. A zsűri az „Új generáció”-t külön kategóriaként kezelte, és a másik két kategóriához hasonlóan első és második díjat is megítélt, illetve két rangsorolás nélküli dicséretet adott. A zsűri a pályaművek értékelésénél elsősorban az írások színvonalát vette figyelembe, természetesen a műfajtól nem függetlenül. Ugyanakkor a témaválasztás is jelentőségét is mérlegelte.
A zsűri a kritika kategóriában az első díjat a „Térlátás” jeligével beküldött pályaműnek ítélte. A Clark hotelt könnyed magabiztossággal elemző pályamű a humort sem nélkülözi. A második díjat a pécsi Magtár épületét bemutató pályaműnek ítéltük, amely alapos és eredeti munka. A témafelvetés önmagában is izgalmas, hiszen egy kevéssé ismert magyar épületet elemez. Rangsorolás nélküli dicséretben részesítette a zsűri az „Ariadné” jeligéjű pályaművet, amely az összehasonlító elemzés módszerével értékeli a Gellérthegyünk c. tervet, ugyanakkor szélesebb perspektívában elemzi az építész szerepét az alkotói folyamatban, a tervhez való viszonyulásban és annak utóéletében. Rangsorolás nélküli dicséretben részesítette a zsűri a „Viator” jeligével beadott pályaművet. Az írás a milánói Gallaratese lakónegyeddel foglalkozik, több szempontból elemzi és arra is kitér, hogyan inspirál ma egy építészt egy majd fél évszázaddal ezelőtti épület.
Az építészetelmélet kategóriában a „Kartimor” jeligével érkezett pályaművet a zsűri első díjjal jutalmazta: még az építészeti ínyenceknek is képes újdonságot mondani a Neave Brown betonteraszos, londoni társasházáról született briliáns elemzés. A kategória második díját az „Ignác, nem szégyelli magát?” jeligét viselő írásnak ítéltük. A budapesti világkiállítás meghiúsulásáról, városunknak erről a sokadik elszalasztott esélyéről beszélni nem csak a témafölvetés fontossága miatt kell, hanem mert szimptomatikus történetről van szó. Az írás eddig kevéssé ismeret tényeket, összefüggéseket tár a nyilvánosság elé, melyek segítségével pontosan láttatja a ma infoparkként ismert városrész történetét. Igen alapos és teológiai szempontokat sem nélkülöz a protestáns templomépítészet ezredfordulós alakulásáról szóló tanulmány (jelige: „Párhuzamos történetek”), melyet a zsűri rangsorolás nélküli dicséretben részesített. A kategória másik dicséretét a Szabó István érdligeti templomát elemző írás kapta. A témaválasztása hiánypótló, a kidolgozás alapos.
Az „Új generáció” kategória kiemelkedő pályaművei: a Meditáció (jelige: „MI”) c. írást irodalmi szépségű, mély gondolatfüzérek jellemzik, melyek segítségével a szerző az építészet helyzetét több témát érintve, mégis egyben láttatja. A zsűri első díjjal ismerte el a pályamű értékeit. A Miről szól az építészet? c. írás az urbanizáció problematikáját feszegeti, szerzőjét az építészet jövője nyugtalanítja. Pontos kérdésfeltevéseiért, izgalmas
gondolatkísérletekért a zsűri második díjban részesítette. A zsűri rangsorolás nélküli dicséretben részesítette a kategória két pályaművét: a Több fényt című, szellemes és izgalmas írás tűéles, nem túl optimista helyzetképeket elevenít meg, ugyanakkor hitet tesz a megújulás mellett. A kép jelentősége a kortárs építészetben c. írás (jelige: „Kapocs”) logikus, jól felépített gondolatmeneten keresztül a kortárs építészet egyik alapvető problémáját tárja fel.
Összefoglalva megállapítható, hogy a pályázat sikeres volt, és arról tanúskodik, hogy a mai magyar építészeti gondolkodás rendkívül széles spektrumban mozog, jól leképezi környezeti és kulturális világunk ellentmondásos gazdagságát, amiben élünk.