Krizsán András DLA

A Magyar Építőművészek Szövetsége 2016. június 6-i tisztújító közgyűlésén Krizsán Andrást választották meg a szervezet elnökének. A munkáját segítő alelnökök: Kerekes György, Golda János és Zoboki Gábor, a MÉSZ új elnökségi tagjai: Kovács Csaba, Nagy Csaba, Osskó Judit és Pelényi Margit, póttagok: Kováts András és Vukoszávlyev Zorán, az ellenőrző bizottságban Puskás Péter és Tóth Balázs vesz részt.
Az alábbiakban Krizsán András elnöki programbeszédét közöljük.

Tisztelt elnök úr, tisztelt közgyűlés, kedves kollégák, kedves barátaim!

Kérem, engedjék/engedjétek meg, hogy mindenekelőtt bemutatkozzam: Krizsán András építész vagyok, a MODUM Építésziroda vezető tervezője. Talán ebben a körben nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt is hozzáteszem, hogy Kós Károly-díjas, Ybl-díjas és Pro Architectura díjas építész.
Hat évig voltam a Falufejlesztési Társaság elnöke, ahol a szellemi támogatás nélkül magukra maradt apró falvak, a perifériára szorult kis települések érdekében tevékenykedünk. A rendszerváltás idején például létrehoztuk a ma már több mint 1400 településen működő országos tanya- és falugondnoki szolgálatot, és részt vettünk a tanya-program kidolgozásban. Reischl Gábor egykori MÉSZ elnök javaslatára és támogatásával, több mint 10 éve vezetem és szervezem a Csütörtöki Iskola programsorozatot a Magyar Építőművészek Szövetségével közösen, a MÉSZ székházban.
2010 óta a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat elnökségi tagja vagyok, számos vidékfejlesztési program és kezdeményezés aktív támogatója és szervezője. Öt éve útjára indítottam és szervezem a Nagyapám Háza hagyományos házépítő mester–inas képzésünket, ahol évente 60-80 fiatal ismerkedik meg a gyakorlatban a hagyományos házépítés technológiájával, a tradicionális népi építészet értékeivel.
De ehhez az időszakhoz kötődik az is, hogy egy írországi útmutató mintájára, Magyarországon először sikerült megszerkesztenem és közzétenni egy tájegység építészeti útmutatóját, a Balaton-felvidéki építészeti útmutatót.
Miért vállaltam a MÉSZ elnöki jelölést?
Mert dolgozni szeretnék. Hogy tudásomat, tapasztalatomat, ismereteimet a Magyar Építőművészek Szövetsége javára kamatoztassam. Hogy a MÉSZ (újra) a hazai alkotó építészek elit szervezete (Szövetsége) legyen, ahol a szakma krémje és legkiválóbbjai tömörülnek.
Hogy újra a helyén kezeljük a szakmát, és ehhez megkapja a kellő tiszteletet.
Hogy lehetőséget teremtsünk ennek a polgári hivatásnak és képesek legyünk megerősíteni azt.
Hogy javítani tudjunk a magyar építésztársadalom lehetőségein és társadalmi megbecsülésén.
Ferenc pápa azt mondta: az egyházban nem menedzserekre van szükség, hanem szentekre. Én ezt úgy fordítanám, hogy az építészetben nem csak kiváló mérnökökre, tervezőkre van szükség, hanem tehetségekre is (a szakma szentjeire). Akikre felnézhetünk, akik tehetségükkel, alkotó munkájukkal hozzájárultak, hogy az építészet nemzeti kultúránk szerves része legyen. Igen, olyan kiváló építészekre, mint Önök, akik nap mint nap magas színvonalon végzik alkotó munkájukat.
Mert hál’ Istennek vannak egy páran, akik magas színvonalon, példamutató módon dolgoznak és tehetségükkel, példamutató munkájukkal öregbítik szakmánk hírnevét. Például csak az elmúlt héten három olyan kollégáról tudok, akik külföldről jöttek haza, és igen magas rangú díjat vehettek át Közép-Amerikában, New Yorkban, és Montenegróban.
De vajon tud-e erről a magyar társadalom? A Magyar Építőművészek Szövetségének ezeket az eredményeket kell láthatóvá tenni. Ezeknek a tehetséges építészeknek a szövetsége kell legyen. Egy olyan elit klub, aminek az ajtaja nyitva áll minden tehetséges építész előtt, legyen az fiatal pályakezdő, érett alkotó vagy tapasztalt, bölcs mester.
De nem csak tehetségekre, kiváló építészekre van szükség, hanem azok bemutatására, megbecsülésére, és a példa értékű munkájuk, eredményeik elismerésére. Ehhez apró, de konkrét lépések kellenek. Mert minden hídon átvezető út az első lépéssel kezdődik. Mindenekelőtt szakmai fórumok, kiállítások, kiadványok, ahol a hazai építész elit munkáit, terveit, véleményét és nem utolsó sorban tapasztalatait a társadalom nyilvánossága elé tárjuk. Példát mutatunk a szakmának, a társadalomnak, a külföldi kollégáknak. A párbeszéd, az igényes közgondolkodás, a vizuális kultúra és nevelés eszközeivel.
Életutakat bemutató portréfilmeket, riportsorozatokat kell készítenünk és közzétennünk, ahol elismert építész mesterek vallanak hivatásukról, munkájukról, az építész szakma szépségeiről. Hogy megmaradjon valami, ami ellenáll az időnek.
És ami még fontos: a szakmai megbecsülés, az alkotó építész munka elismerése. Örömmel tapasztaltam, hogy kilenc év után végre ismét kapott építész Kossuth-díjat. Remélem, hogy ezután ez minden évben így lesz, és minden évben részesül egy (vagy több) kiváló építész kolléga ebben a rangos elismerésben.
De nagyon fontos az is, hogy a ma nem létező szakmai díjainkat újra átadhassuk. Szeretnék leülni az alapítókkal, hogy ha kell önerőből, de újra legyen Kós Károly díj és Pro Architectura díj. Mindez a MÉSZ szervezésében, meghívott nemzetközi zsűri bevonásával, egy méltó díjátadó ünnepség keretében.
Persze tudom, hogy mindehhez anyagi támogatásra, pénzre is szükség van, amit elsősorban sikeres pályázatokkal, eredményes, partnerségi megállapodásokkal, együttműködésekkel kell megalapoznunk.
Ehhez szeretnék konstruktívan együttműködni az állami, kormányzati és önkormányzati vezetőkkel, a kormány illetékes minisztériumaival. A szakmai köztestületekkel, mindenekelőtt a Magyar Művészeti Akadémiával és az Építész Kamarával. A társ szakmai szervezetekkel (Főépítészi Kollégium, MUT, Belsőépítészek, Tájépítészek Szövetsége). A szakma minden szereplőjével és az egyéb civil szervezetekkel. Ehhez szeretném felajánlani erőmet és tudásomat, és megköszönni az Önök támogatását és bizalmát a közös munkánkhoz, közös sikereinkhez.

A MÉSZ új vezetőségének tagjai: Kovács Csaba, Kováts András, Kerekes György, Nagy Csaba, Osskó Judit, Vukoszávlyev Zorán, Krizsán András, Patonai Dénes, Pelényi Margit, Golda János. Fotó: Ulrich Tamás