Meganom Projekt, Urban Forum 2014, Moszkva

Terv: Jurij Grigoryan
Szöveg: Berényi Marianna

Külváros, peremterület, kertváros, nyomornegyed – olyan kifejezések, amelyek egyik nagyváros fogalomkészletéből sem hiányozhatnak. Nem összehasonlíthatók, de mégis vannak közös jellemzőik, mint a centrumtól való távolság, az erőforrások hiánya, vagy épp a monotonitás.
Legyen szó hasonló elvek alapján megépített kertvárosi villákról, lakótelepekről vagy épp bódékról, ezekről a városrészekről általában a centrum függvényében gondolkodunk. A centrum minden településen viszonyítási alap, még akkor is, ha leszögezzük, hogy nem a belvárossal foglalkozunk, a tagadással, az elhatárolódással egyfajta kapcsolódást fogalmazunk meg. Mennyiben más városképet érzékelünk, ha a perifériákat önálló egységként kezdjük el vizsgálni? Erre a kérdésre épült fel az a moszkvai projekt, amely résztvevői Archeology of the Periphery címen olyan multidiszciplináris kutatást indítottak, amely az orosz főváros meghatározott részének kultúráját, építészeti nyelvét, gazdaságát, társadalmi viszonyait tárták fel. A Jurij Grigoryan építész által vezetett csapat munkamódszere a régészekéhez hasonló volt, minden réteget, szelvényt a lehető leggondosabban tekintettek át, hogy az eddig elbújt struktúrákat, összefüggéseket megtalálják. A Moszkva-körgyűrű és a harmadik körgyűrű között húzódó sávot, amely a 20. században a tökéletes társadalmi rend víziójára épült, kiszakították a városmag gravitációs vonzásából, miközben a „feltárás” során „előásott” leleteket nemzetközi kontextusba helyezték. A sokszor jellegtelen, máskor tipikusnak tartott Moszkvai épületek, terek, utcák hasonló londoni, berlini, calcuttai, mexikóvárosi vagy épp Sao Paulo-i objektumok, közterek mellé kerültek. A jellegzetes, jól definiált, a turista közhelyekkel átszőtt központi városképtől leválasztva a vizsgált városrészek új jelentést, problémáikra az eddigitől eltérő válaszokat kaptak. Ahogy az eredményeket összesítő, online is elérhető kötetből is kiderül, már pusztán attól a ténytől, hogy a területet újravizsgálták, értékesebbé vált, azaz Moszkva legnagyobb területe előbújhatott az eddig rávetült árnyékból. A projekt eredeti célja csupán figyelemfelkeltés volt, a kutatók a periféria megismerésére helyezték a hangsúlyt, el szerették volna mondani, hogy válhatnak ezek a kerületek vonzóbbá, miként lehet őket nagyobb beruházás, építkezés nélkül újrapozícionálni. A 25 városi területet, annak elemzését bemutató kötet azonban jóval több ennél, azt sugallja, hogy a perifériálisnak tartott külváros akár egy újfajta városi kultúra kiindulópontja is lehet.