Az év építészeti fotója
A MÉSZ és a MÉK fotópályázata
Szöveg: Szentiváni János
Első ízben írta ki az Év építészeti fotópályázatát a Magyar Építőművészek Szövetsége, a Magyar Építész Kamara és az Építészeti Fotográfusok Nyílt Társasága. Bár ezen a címen még nem rendeztek Magyarországon fotópályázatot, mégsem minden előzmény nélküli az esemény, hiszen a Magyar Építőművészet folyóirat már kétszer is szervezett és rendezett sikeres építészeti fotópályázatot, az ezekből összeállított kiállításokat pedig a mostani bemutató tárlat helyszíne, az Építészek Háza Kós Károly terme fogadta be (Változó Magyarország,2002; Változó Európa, 2007).
Érzékelve egy rendszeres bemutatkozás, a mindenkori magyar építészet alkotásainak magas színvonalú bemutatását szolgáló rendezvény hiányát, a MÉSZ ez év januári 31-i elnökségi ülésén határozott a díj alapításáról. Megvolt tehát a szándék, a partnerek, a megvalósításhoz pedig segítséget nyújtott az Epson Hungary Kft, amely vállalta a kiállítás anyagának, a hozzá tartozó plakátoknak és a győztes díjaként egy kamarakiállítás anyagának nyomtatását.
A pályázatra első körben hatvan fotós jelezte részvételi szándékát, végül 39 érvényes pályaműből választott Sáros László György MÉSZ- és zsűrielnök, Noll Tamás MÉK elnök, Szegő György MÉ főszerkesztő, Bujnovszky Tamás fotóművész, a MÉ fotószerkesztője és Szentiváni János fotóművész, a pályázat kurátora.
Ha az összes beérkezett pályaművet bemutathatnánk ezeken az oldalakon, sokan talán úgy gondolnák, hogy ez vagy az a kép jobban tetszik, mint a kiállításra beválogatottak – és minden bizonnyal igazuk is lenne. A zsűri nem fogalmazta meg előzetesen a beadott alkotásokkal szembeni elvárásait, mégis – és ez nem csoda – olyan műveket részesített előnyben, amelyek valamilyen módon erős kapcsolatban állnak a mindennapi életünkkel. Szemléletet, gondolkodásmódot keresett, aminek eredményeképpen két, egymással egyenértékű első díjat ítélt oda.
A MÉSZ díját Francsics László kapta Csillagvizsgáló, Élő falu, Felbomló falu című sorozataiért, a MÉK díját Vargha Péter Márk nyerte a Metró 4, című sorozatáért. A díjak ilyen elosztásának a két szervezet közötti feladatbeli különbség az alapja. Ennek megfelelően a MÉSZ Francsics László képeinek szociális érzékenységét, míg a MÉK, mint az építés, az építészet kereteit, lehetőségeit megatározó szervezet Vargha Márk Péter alkotásait tartotta magához közelebb állónak. A zsűri által kiválasztott pályaművekből sajátos hangulatú – azt is mondhatnám, mindvégig építészetről beszélve emberi utakat, sorsokat, az alkotók útjait, sorsait bemutató – képanyag született, ami nem az egyes szereplők jelenléte vagy jelenlétük hiánya miatt személyes, hanem a megközelítés, a feldolgozás módja miatt. Hol ideologikus, mint Juhász Norbert sorozata, hol szociologikus, mint Francsics László faluképei, hol csak gesztus, mint Czigány Tamás és Hajdú József kompozíciói. Zsitva Tibor egyszerre állít gyönyörű emléket építőnek és építettnek a Makovecz Imre emlékére készített gyönyörű fotóval. Jeleket, biztatást találunk bennük, saját életünk apróbb-nagyobb rezdüléseire ismerhetünk Bánki Eszter Ipari romjától, Darabos György Otthonán keresztül Csillag Pálnak a kiállítást záró, a perkői kápolnát bemutató fotójáig.
(A szöveg a fotópályázat megnyitóján elhangzott köszöntő szerkesztett változata.)