Klein Rudolf: Zsinagógaépítészet Kelet-Közép Európában
Bástya Galéria, Kassa, 2013. július 11-25.

Ünnepélyes megnyitó: 2013. július 18-án, csütörtökön 15:00
Helyszín: Bástya galéria (Nyugat-Szlovákiai Múzeum – Kassa, Fazekas u. 7.)

A kiállítást megnyitja Pásztor Péter építész, egyetemi tanár, a Kassai Műszaki Egyetem Művészeti Kar Építészeti Tanszék vezetője.

Klein Rudolf, építésztörténész: Zsinagógák Magyarországon 1782-1918 nagyszabású kötete alapján „Zsinagógaépítészet Kelet-Közép Európában” címmel nyílik fotókiállítás Kassán – Európa Kulturális Fővárosában – a Határtalan Kassa program keretében a Mazel Tov! Zsidó Kulturális Fesztivál részeként.

A kiállítás fókuszában a zsinagóga áll, a zsidó szellemi és közösségi élet alapja. Utóbbi maga is alapvető változásokon esett át 1760-tól kezdve a 2. világháború kezdetéig. E mostani kiállítás a korábbi korszakokra is utal, a modernizáció és emancipáció jobb megértése céljából. Miközben az építészet áll a kiállítás középpontjában, ne feledjük, hogy az épületek maguk is üzenetet hordoznak: értékek, identitás, álmok jelennek itt meg kőben és téglában, és az a leírhatatlan üzenet, ami a diaszpórában a zsidó élet esszenciája.

Az építész, építészettörténész és fotóművész Klein Rudolf munkáiból összeállított kiállítás időutazásra invitálja a látogatót, aki követheti a zsidók többévszázados vándorlását Kelet-Közép-Európa egyes országaiban, a felvilágosodástól a vészkorszakig. E több évszázados vándorút a Habsburg birodalom északkeleti tartományaiban illetve lengyel, ukrán és balti területeken indult, eldugott stetlek (zsidó települések) mélyéről, és a régió nagyvárosaiban ért végett, köztük pedig átmeneti állomások voltak a mai Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Ukrajna, Románia, Horvátország, Szlovénia, Szerbia falvai, mezővárosai és megyeszékhelyei.

E vándorlás korántsem volt egyszerű utazás valamilyen homogén nemzetállamban. Hiszen a Habsburg birodalom különböző népcsoportok és régiók együttese volt, amelyek roppantul különböztek egymástól földrajzilag, kulturálisan és gazdasági tekintetben. A zsidók ebben a világban összekötő elemként működtek, főleg a polgári jogokat kilátásba helyező 1848-as forradalmak után. Amúgy is sarkallta őket először a kényszer, majd utóbb a vágy, hogy az északi peremvidékekről a Monarchia tág területeire vagy éppen a szomszédos országokba költözzenek, ahol aztán több vagy kevesebb toleranciával fogadták őket. A váltást, a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodást azonban mindig elvárták tőlük. Ugyanakkor hagyományaikat is ápolták, amely történetük különböző epizódjait egyetlen, az idő síkjában nézhető „filmbe” sűrítette össze. Hiszen az idő volt a zsidó lét vezérfonala a kezdetektől.

A felemelkedő lengyel, magyar, szlovák vagy horvát nemzeti kultúrához való asszimilálódás a megállás vagy éppen a megnyugvás, lehorgonyzás reményével kecsegtetett az örökös vándorúton. Ilyen, egyfajta „építészeti horgony” szerepét játszotta az a sokszáz zsinagóga, melyek a zsidók helyi kötődését jelölték. A zsinagógák kupolái és tornyai gyakran a város ismertetőjeleivé váltak, az építészet segítségével jelezve a zsidók jelenlétét a Habsburg birodalomban, majd az utódállamokban – egészen a Holokauszt bekövetkeztéig. Történelmi irónia, hogy az épületek gyakran túlélték a viszontagságokat, miközben üzenetük, a zsidó jelenlét reprezentálása, már a múlté.

A kiállítást a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Magyar Építőművészek Szövetsége szervezi. Kurátor, szöveg és fotók – Klein Rudolf; Design: Stalker Stúdió – Vargha Balázs; Installáció: 3D-Hungary Kft.- Balogh András. A kiállítás létrehozását támogatta a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága.