A Magyar Tudományos Akadémia az ország jövőjéért viselt felelőssége tudatában az Akadémia két osztályának (II. Filozófiai és Történettudományok Osztálya és VI. Műszaki Tudományok Osztálya) szakembereiből 2022 februárjában munkacsoportot alakított, amely a nemzetközi tudományos eredményekkel összhangban vizsgálta a hazai műemlékügy jelenlegi helyzetét, és a IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának bevonásával javaslatot tett arra, hogyan lehetne megnyugtatóan rendezni a nemzet kiemelkedő épített örökségi értékeinek megőrzésével, fenntartásával és méltó használatával foglalkozó szakterület sorsát. Állásfoglalása megfogalmazásakor abból indult ki, hogy a műemlékvédelem hatékony működésének legfőbb akadálya e szakterület egymással elválaszthatatlanul összefüggő feladatköreinek hosszú ideje meglévő szétaprózódottsága.
Az állásfoglalás főbb pontjai az alábbiak:

1. A koncepció kiindulási pontja, hogy bármilyen, a kérdésre vonatkozó részletes jogi szabályozást szükségképpen meg kell előznie az alapértékeket és alapelveket rögzítő egységes műemléki stratégia megfogalmazásának, hasonlóan számos más ágazati nemzeti stratégiához.
    
2. Az állásfoglalás nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy a műemlékvédelem nem azonos a helyreállítással, felelőssége a mintegy 15 ezret számláló, országosan védett emlékek és területek összességére kiterjed. Tevékenységi köre egyebek közt magában foglalja a szakpolitikai stratégiaalkotástól az értékek tudományos alapú és rendszeres számba vételén, védetté nyilvánításán, közhiteles nyilvántartás vezetésén, a tudományos, diagnosztikai és hatósági-igazgatási feladatokon át a műemlékek állapotának és felújításának felügyeletét, de feladata a szakemberképzés és a szakterület nemzetközi kapcsolatainak gondozása is. E sokféle feladat együtt látására és összehangolására a jelenlegi struktúra a Műemléki Munkacsoport helyzetelemzése szerint alkalmatlan.
    
3. A nemzeti értékek megőrzése szempontjából tarthatatlan helyzet megoldására a műemlékügy egészét átfogó központi intézmény szolgálhat. Létrehozásának egyik fontos indoka a hatósági munka műemlékszakmai megalapozottságának csaknem teljes hiánya. Ennek oka: a hatósági-igazgatási tevékenység jelenlegi éles elválasztása a tudományos háttértől, az arra épülő, csak többéves műemlékvédelmi gyakorlattal megszerezhető szaktudástól és terepismerettől. Szükség van tehát egy – a 2012-ben megszüntetett szakhatósági állásfoglalás kötőerejéhez mérhető – jogintézmény bevezetésére, másrészt a megfelelően megszervezett, „menedzserszemléletű” műemléki szakfelügyelet létrehozására.
    
4. Gyökeresen át kell alakítani a műemléki szakfelügyelet feltételrendszerét is. A jelenlegi kormányhivatali rendszerben a szakterület egységes irányítása ugyanis nem valósítható meg. A műemlék-felügyelő fő feladata a műemléki állomány ismeretén, naprakész információkon alapuló proaktív javaslattétel, konzultáció és tanácsadás, a műemléki beavatkozások szakmai segítése, a területén működő műemléki igazgatás szakmai irányítása, mely feladatcsomag ma lényegében ellátatlan.

1. A műemlékvédelem komplex tudományos bázisának létrehozásához a jelenleg különböző intézmények keretében töredékesen még meglévő (egyébként pótolhatatlan, nagy értékű) szakmai anyagok, egységes intézményi memória, szellemi és személyi erők egyesítése szükséges, aminek hatékonyság- és kapacitásnövelő, szinergikus hatása sem elhanyagolandó.
    
2. Az előzővel párhuzamosan új intézményként létre kell hozni a műemlékek karbantartásával, a felújítások előkészítésével (kutatás, tervezés) és megvalósításával (helyreállítás-kivitelezés, konzerválás-restaurálás) foglalkozó, valamennyi műemlék-tulajdonosnak szektorsemlegesen szakmai szolgáltatást nyújtó operatív szakmai bázist („műemlék-restaurálási és módszertani központ”).

Mindezek alapján a legfontosabb feladat olyan korszerű, a jogszabályok végrehajtásáért szakmailag felelős, alapvetően szolgáltató profilú, a szakmai tapasztalatokat nemzeti szinten integrálni képes, szakmai-tudományos műhelyként is működő, a nemzeti szakemberállományt nevelő központi intézmény létrehozása, amely az ágazati irányításnak és stratégiaalkotásnak is biztos alapját jelentheti, továbbá – a hasonló intézmények nemzetközi hálózatába illeszkedve – az állam műemlékvédelemmel kapcsolatos nemzetközi feladatainak magas színvonalú ellátására is képes.