Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2010. 09. 30. – 2011. 01. 23.

A Szépművészeti Múzeum homlokzatán két férfi és két nő, illetve két pár fogadja a látogatókat. Egy igazi (bécsi) polgár és a Meztelen Igazság már önmagában is bizarr párosával szemben Ádám és Éva monolitikus hústömege tornyosul. Az eredeti műveket bő száz év és egy óceán választja el egymástól. Ádámot és Évát pedig az architekturális design.
Szimbolikusnak is mondható, hogy a világhírű kolumbiai mester, Fernando Botero (1932-) nagyméretű vásznai és kerekded plasztikái csak egy alapos lépcsőmászás után tekinthetők meg. S itt nemcsak a Kordillerák közé zárt szülővárosra, a hajdan provinciális Medellínre gondolok. Inkább arra a gesztusra, amit a budapesti múzeum gyakorolt, amikor az idős mester műveit a Régi Képtárban helyezte el. Jelzésértékű a kiállítás kurátorának, Dragon Zoltánnak az az elképzelése, hogy a félszáz monumentális vásznat és az öt szobrot néhány „ottfelejtett” művel, illetve reprodukált „előképekkel” történeti kontextusba ágyazta. Hisz első látásra csak a szokatlan tömegek és színek tűnnek fel az egyre jobbkedvű látogatóknak, akiket a parafrázisok fogadnak.
Aki valaha is látott Botero művet, játszva felismeri, legyen szó portréról vagy csendéletről, tájképről vagy zsánerképről. Hisz a Willendorfi Vénusz monumentális rokonai csak a humor és irónia leplébe csomagolva „fogyaszthatók”. A fogyasztói társadalom fogyókúrára kárhoztatott polgárai nem tudom mennyire képesek meghallani a naivan ártatlan kritikát, miszerint a modern ember saját kényelme érdekében mindjobban kiszorítja a Föld többi lakóját. Mert Botero nem lázadó alkot, hanem az értékek iránt fogékony alkotó, akit a gömbölyded formák atavisztikus szépsége, s a felületek taktilis gyönyöre rabul ejtett. Ha a képek vékony festékrétegét nem is, de a szobrokat igen is lehet simogatni! Tessék bátran megérinteni őket, távoli kontinens üzenetét közvetítik. Bár az ifjú Botero tehetségében nem sokan bíztak, egy 300 kg-os bikával való találkozás eldöntötte a sorsát: nem torreádor lesz, inkább festő. Szülőföldjén csak reprodukciókból ismerhette meg a festészetet, hamar nyakába vette a világot: 19 évesen már önálló kiállítása volt Bogotában, képei árából Spanyolországba utazott, a Képzőművészeti Akadémián tanult festészetet, de igazi mesterei Velázquez és Goya lettek. A mostani tárlaton fő helyen látható önarcképe is egy Velázquez parafrázis. Körötte matadorok, pikadorok, artisták és bohócok színpompás serege.

Az arénák és a manézs világa, az ősi rituálék e populáris változata a modern művészet számos alakját vonzotta, gondoljunk csak Picassóra! Rubenstől Picassóig még jó pár művészt említhetnék, akik Botero sajátos panoptikumában helyet kaptak. Sőt, az itáliai és franciaországi tanulmányoknak köszönhetően nemcsak a reneszánsz freskófestés technikáját, hanem a nagymesterek tematikáját is elsajátította az ifjú kolumbiai művész. Persze a „boterósra hangszerelt” bibliai és mitológiai témák, illetve a kiemelt helyen szereplő aktok mellett a szülőföld vonzása mindennél erősebb. A provinciális kisváros hétköznapjai vissza-visszatérő témái. A bordélyok világától (A mulatság vége, Celestina, Három poharazó nő, 2006) az egyházi méltóságokig (Püspök, 2002; Alvó bíboros, 2004; Fürdőszoba a Vatikánban, 2006), a csoportportréktól (Nővérek, 1969-2005; Kerti társaság, 1997; A parkban, 2006) a „mozgalmasabb” jelenetekig (Utca, 2000; Táncmulatság, 2002) mintha egy álomba merevedett világot szemlélnénk. Csak a színek élnek, a formák „nehézkednek”…
„Nem célom az, hogy metafizikai gondolatokat közvetítsek. A vágyam csak egy: festőnek lenni. A témákhoz úgy közelítek, mint festő, nem pedig úgy, mint elemző, filozófus vagy pszichoanalitikus. A világról és az életről sem kívánok mély érzelmeket közvetíteni. Ecsetemmel úgy alkotok, mintha folyton gyümölcsöket festenék.” Bár ezek a gyümölcsök, melyek a szülőföldet is jelentik, a kiállításon inkább csak jelzésszerűen láthatók, nem is ez a gondom. Botero munkáit nézve én mindinkább a szobrászt – sőt az építészt – látom. Akinek a tér és a taktilis értékek mindennél fontosabbak.

Sárosdy Judit