Iparművészeti Múzeum, Frankfurt / 2009. október 30. – 2010. február 1.

Szöveg: Szegő György

Éremtartó kabinetszekrény Jules-Robert de Cotte számára, 1723 k., Szentpétervár, Ermitázs

A Napkirály, XIV. Lajos udvara a szép, a luxus és a csodák birodalma volt. Itt volt a királyi manufaktúra bútorművésze A. C. Boulle (1642-1732). Neve később stílust jelöl, követői, a klasszicizmus és a neoklasszicizmus alkotói sem tudtak szabadulni a mesternek a nemes fát, a bronz-, a kagyló- és teknőcberakást hihetetlen precizitással építészeti egységbe ötvöző víziójától. A legújabb kutatásokat is bemutató kiállítás „kosztümös filmdíszletet” idéző installációjába (J. P. de Molyneux) éppúgy belefért a Napkirály „világtörténelmet író” szalonjának impozáns rekonstrukciója, mint a legapróbb friss dokumentumok. Utóbbiak közül érdekes rajzok láttatják, hogy Colbert pénzügyminiszter a Louvre mely részeit biztosította a Boulle-műhely számára. A koncepcióba belefértek azok a kutatási eredmények is, amelyek azt derítették ki, hogy a Napkirály birodalmának óceánjai közül 350 éve mely helyekről hozták az intarzia-készítéshez legalkalmasabb teknőcpáncélokat.

Legfontosabb az a vonulat, amellyel a bútortervező koncepciójával és az új díszítésekkel prezentálja a nagy földrajzi felfedezésekhez szükséges tudományos-technikai monopólium meglétét. A bútorok részei világórák, csillagászati és meteorológiai műszerek. A high-tech tartalomnak jól megfelel a precíz inkrusztációs technológia. A világ felosztásáért vívott harc részeként a tárlat azt a kisugárzást képes érzékeltetni, hogy a konkurens birodalmak előkelő műbútorgyűjtői – Devonshire hercege, egy orosz udvari nobilitás, egy bajor fejedelem – szinte ipari kémekként fontosnak tartották, hogy a francia bútor-műszereket hazájukba importálják. Így a következő évtizedekben más francia és európai bútorművesek is átvehették a bronz- és teknőcberakású komódok, kabinetszekrények, íróasztalok, érem-ládák, óraállványok és porcelánvitrinek új stílusát.

Ezek a bútorok átmeneti formák. Bennük van az évszázados helyi tradíció, de a Piranesi vagy Palissy zseni-fantázia által felvetett kíváncsiság és játékosság is, amely az antik művészetek, a több évezredes távol-keleti kultúrák és kézműves örökségük iránt a kor nagypolgárának reprezentációs igényévé vált. Egyfajta multikulturális áttörés valósult meg, amely hamarosan majd a világbirodalmat építő Napóleon empire stílusának egyiptizáló dekorációjára szűkül.

Nouveax Deisseins 1, 3. tabló, 1720-1730 k., Párizs, Musée des Arts Décoratifs

Boulle nemegyszer bútor-képtárán, wunderkammerén egzotikus állatokat és növényeket ábrázolt, máskor bronzdíszítésének modellje egy Michelangelo-plasztika volt. Intarziái, óra-asszamblázsai varázsdobozok, az információs kultúra első darabjai, interdiszciplináris teljesítmények, melyekhez nemcsak virtuóz mesterségbeli tudás, de a természettudományok és a geográfia alapos ismerete is elengedhetetlen volt.

A világ nagy múzeumaiból kölcsönzött „bútor-paloták” nagy része mégis a jogutód Francia Nemzeti Manufaktúra gyűjteményéből érkezett Frankfurtba. Az intézmény egy kabinet-kiállítás erejéig archívumának frissebb darabjaiból is bemutat néhányat, pl. az Elysée-palota modern bútoraiból, szőnyegeiből válogat.A kiállítás „díszletébe” installált egykorú festményeken látjuk a Boulle-bútorok előtt pózoló egykorú politikusokat, akik egy-egy iratra mutatva birodalmaik gyarapodását nyugtázzák. A festmények jeleneteinek háttereiben az udvari manufaktúra gobelin-műhelyében készített szőnyegeken a világhódító példakép, Nagy Sándor győztes csatái látszanak. Ezek is festmények nyomán készültek, melyek leggyakrabban Charles Le Brun műhelyéből valók. Ő készítette a Versailles-i Tükörterem freskóit, azt is, amellyel a korszak francia háborús győzelmét szarkasztikusan a Német Római Birodalom orra alá dörgölték, s amely majd a német-francia szembenállás szimbolikus sarokpontja lesz évszázadokon át (l. MÉ 2007/….. )

Ezen a ponton érdemes a Sarkozy elnök által védnökölt kiállítás mai hátterét is elemezni. A frankfurti megnyitón a francia követ beszédében ezt a kultúra-transzfert a régi szembenállás cáfolataként állította Európa elé. Azt bizonygatva, hogy a design vagy éppen az irodalom terepén megjelenített összefogás segítheti, hogy az óvilág lépést tarthasson a feltörekvő gazdaságokkal, az új ázsiai versenytársakkal. Közép-Európa számára tanulságos adalék: Boulle apja Johann Bolt német bútorműves volt a francia határhoz közeli Geldern fejedelemségben. 1637-ben települt Párizsba, s öt év múlva születendő fiát már a franciásított Boulle néven anyakönyvezte.

A fókuszba állított európai hegemónia, a francia-német jó kapcsolatok mentén elsikkad ama másik kulturális transzfer, az, amit a Kelet adott hozzá egykor Boulle tárgyaihoz. Amit a nyugati művészetben nem sikerült átvenni: a keleti gondolkodás anyagszemléletét, amiben a szelleminek prioritása van a holt matéria felett. Ez a frankfurti múzeum itt bemutatott párhuzamos tárlatának, a Kínai ülés című kiállításnak a programja.