Búcsú Bächer Ivántól
Búcsú Bächer Ivántól
1957-2013
A nyolcvanas évek elején a gimnáziumban, ahol tanultam, megjelent egy teljesen nem odaillÅ‘ jelenség. Fiatal történelemtanár volt, akkor kezdte a pályáját, furcsán hintázva járt a folyosón és minden diákkal olyan természetes hangon beszélt, amit ott, akkor nem is értettünk. Bächer Ivánnak hÃvták. Néhány év múlva feltűnt a neve az irodalmi lapokban, késÅ‘bb novelláskötetek szerzÅ‘jeként, aztán a rendszerváltás után a Népszabadság állandó munkatársa lett. Tárcákat, publicisztikákat is Ãrt; egy szabad szellemű kÃvülálló, egy igazi értelmiségi gondolatait fogalmazta az elÅ‘zÅ‘ századforduló magyar novellisztikájának hangját idézve vissza egy kopárabb, szegényesebb, műveletlenebb korban.
Nem Ãrt épÃtészetkritikákat, mégis meghatározta az Ãrásait a házakról való gondolkodás. Budapesti és vidéki épületekrÅ‘l, helyekrÅ‘l, utcákról és környékekrÅ‘l olyan érzékletes leÃrást adott, ami sokkal erÅ‘sebben tudott hatni, mint egy épületbemutatás. Bächer ugyanis ház és ember kapcsolatát elemezte. Valójában mindig apró emberi történeteket tolmácsolt, és azokban kulcsszerepe volt az épületeknek, városoknak, utcáknak. Talán az utókor idÅ‘vel rájön, hogy az az irodalom, amit Å‘ művelt, sokkal közelebb visz az épÃtészet megértéséhez, mint a négyzetméterben és költséghányadosban mérhetÅ‘ leÃrások.
Götz Eszter