Szöveg: Szegő György

Kőnig Tamás építész életének 73. évében elhunyt. Halála nagy veszteség az igen nehéz helyzetben dolgozó műemlékvédelmi szakmára nézve. Szívszorító: a Műcsarnok ez évi Építészeti Szalonján az általa megharcolt és cégükkel eredeti fényében újraálmodott Rumbach utcai zsinagóga felújításának kiállításegységével a szakmain túl széleskörű közönségsikert is aratott.
Az 1951-ben született Kőnig a Műegyetem után az Ipartervben kezdte. Itt majdani alkotótársával, Wagner Péterrel került egy irodába. Hamarosan megnyerték a Zánkai Úttörőtábor uszodájára kiírt házi tervpályázatot. Ezután az irodavezetője, Kévés György tanácsára a VI. kerületi Ingatlankezelő Vállalathoz ment, ahol éppen egy tömbrehabilitációs tervezőcsoport indult. Ez a lépés lett nála a műemlékes elköteleződés kezdete. Első megépült munkája az akkoriban Arany János Színházként működő – egykor Lajta Béla által Parisiana mulatónak tervezett – épület eredeti arculatát elővarázsoló rehabilitáció volt, amelyért 1991-ben Ybl Miklós-díjat kapott, ez a korai art deco/modern gyöngyszem a felújítás révén vált igazán világhírűvé, miután az Európa Nostra díjat is méltán kiérdemelte. Ekkor Wagner Péterrel saját tervezőirodát alapítottak és keresett műemlék-specialisták lettek. DLA fokozatát 1998-ban szerezte, a MOME-n habilitált „Alkotó továbbtervezés” című dolgozatával.
Az abban megfogalmazott elvek szerint dolgozott a cégük évtizedeken át. Terveik közül a pesti Új Színházon túl ki kell emelni a Tivoli Színházat és a Soproni Petőfi Színházat. Kőnig elhivatottan, nagy igényességgel és jó ízléssel törekedett a régi épületek belső tereinek hiteles helyreállítására is. Ebben – a szűk szakmán túl – a pesti zsidónegyed megóvásán munkálkodók kiemelkedő munkának tartottuk az Andrássy út 23. alatti Wahrmann-palota újragondolását. A néhai, méltán tisztelt tulajdonos, Wahrmann Mór lakása pazarul újjávarázsolt szalonjában fenti civilek témába vágó konferenciát is tarthattunk, és éreztük, hogy a hely szelleme működik. Kőnig a képzőművészet szerelmese volt, Wagner Péterrel együtt igen sokat adtak a terveik esztétikájára is.
A 2024-ben aranydiplomáját átvevő Kőnig a Műegyetem weboldalán megjelent interjúban Paul Claudelt idézte: „Mielőtt a világot tökéletesre alakítanánk, talán fontosabb lenne azt nem tönkretenni.” Ezzel a kulcsmondattal emlékezett rá most a MÉSZ. És ennek jegyében küzdött Kőnig évtizedeken át az ikonikus Otto Wagner-féle Rumbach zsinagóga megmentéséért. Sikerre vitte, a korszakos, reprezentatív imaház ma már nemcsak liturgikus, de kiállító-, koncert- és más kultúrfunkciót is betölt. Ezt a munkájukat 2020-ban a rangos műemléki ICOMOS-díjjal ismerték el, és még abban az évben a FIABCI és az Építőipar nívódíját is megkapták. Kőnig – már betegen – kedvvel vezette a látogatókat. Soha nem adta fel; az itt megvalósult, sokfunkciós használatot lehetővé tevő, süllyedő tóraolvasó technikát már jó 30 éve kitalálta Baumhorn Lipót esztergomi zsinagógája felújításához…
Tervezői munkája mellett külső munkatársként komplex- és diplomatervező egyetemistákkal konzultált az alma mater BME-n, tanított a Soproni Egyetemen, a Nyugat-magyarországi Egyetemen és a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Karán. Baráti viszonyunkban Tamás lehetővé tette, hogy én is tanulhassak tőle. Szép emlék: a szegedi Új zsinagóga rekonstrukciója előtt Dávid Ferenc művészettörténésszel hívtak, menjek velük, ott lehetek, amikor a felújítás előmunkáihoz kapcsolódóan bejárják az épületet. A Róth Miksa-féle üvegablakok – a tudós Lőw Immánuel főrabbi adta programra alkotott – bibliai növényi ornamentikájának megismerésén túl életem egyik legnagyobb „fizikai” építészetélménye volt a zsinagóga tetőgerincén, a város fölötti „éptört” órán részt venni.
Ne feledjük, hogy Kőnig Tamás és Wagner Péter, valamint, Gerle János, Dávid Ferenc és Csáki Klára restaurátor érdeme Lajta Schmidl-sírboltjának az utolsó pillanatban történt megmentése. Kőnig elkötelezett műemlékvédelmi szakíró is volt. Publikációi közül most a 2020-ban Lajta Béla halálának közelgő évfordulójára írt cikkét idézem: Lajta „Párizsban élő lánya, Erika 1990-ben – a Parisiana régi-új homlokzatának elkészültekor – Budapestre jött. A Kozma utcai temetőben meglátogatta apja sírját, (…) és csodálattal nézte a Lechner Ödön ihlette szecessziós Schmidl-sírboltot is. Alig húsz év munkájával Lajta Béla negyven év építészettörténetét képezte le, valósággal előre látta a jövőt. Minden kornak szüksége lenne egy Lajtára.” Most ettől a sírbolttól pár lépésre tartották Kőnig Tamás búcsúszertartását. Hosszú betegeskedés után végül ez egyszer mégis feladta.
Emléke legyen áldott!