Szöveg: Winkler Barnabás

A szomorú hír hallatán felelevenedik első találkozásom Callmeyer Ferenccel Sopronban, valamikor az ötvenes években, az édesapám vezette tanszéken. Akkor még nem tudtam, hogy egész építész életemben jelen lesz meghatározó alakja, korai Ybl-díjával, számos írásával és figyelmet keltő épületeivel.

Miskolcon született 1928-ban, a Műegyetemen 1951-ben szerzett építész diplomát. A végzést követően mint előadó és gyakorlatvezető részt vállalt az egyetemi oktatásban. (A Műegyetem Építészkarával egész életében kapcsolatban maradt, ennek elismerése a címzetes egyetemi tanári kinevezése.) 1953 és 1955 között végezte el a Mesteriskola első ciklusát. 1951-től az oktatás mellett a Mezőterv, majd 1963-ig az Iparterv tervezője volt. Mindössze 28 évesen, a mezőgazdasági víztorony típus kialakításáért és a Kőbányai Gyógyszergyár Irodaépületért kapta meg az első Ybl-díját. Jelentős épületei a Balatonnál a badacsonyi poharazó, üzletközpont és a Tátika étterem, a tihanyi Rege étterem és Bencés udvar, valamint a magtárból kialakított Művelődés Ház.
1963 és 1965 között Goldfinger Ernő-ösztöndíjjal Londonban dolgozhatott. Hazatérve a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézetben alkotott, egészen a nyugdíjba vonulásáig. A TTI-ben számos jelentős feladatot látott el Csaba Lászlóval, Tenke Tiborral, Mester Árpáddal és Környe Tiborral közösen. Több, mint húsz iskolaépület tartozik a nevéhez, melyeket CLASP könnyűszerkezetes rendszerrel tervezett, köztük Budapesten az Osztrák-Magyar iskola és a dunaújvárosi Arany János és Kőrösi Csoma Sándor Nevelési Központ. 1990-ben megalapította a Callmeyer és Tsa. Építészirodát, melynek haláláig meghatározó tervezője volt. Ezekben az években megírta a visszaemlékezését, és örömére együtt dolgozhatott szintén építész fiával, Callmeyer Lászlóval.
Szerteágazó közéleti tevékenységéből ki kell emelni, hogy a Magyar Építőművészek Szövetségében betöltött szerepét követően az újraindított Magyar Építész Kamara első elnöke volt. Alkotó, tervező munkája mellett fontos feladatának tartotta az építészek összefogásának és szakmagyakorlásának védelmét is.
1993-ban a második Ybl-díjjal, mint az egész életműve elismerésével tisztelgett előtte a hazai építész szakma. 2008-ban Príma-díjat, 2015-ben Jean Monnet-díjat kapott, 2019-ben elsőként vehette át a Biatorbágy Városépítéséért Díjat. 2018 óta tagja a Magyar Művészeti Akadémiának.
A HAP Galériában kiállításmegnyitóinkat elismerő jelenlétével gazdagította. Számtalanszor segített egykori mesterei és építész társai életmű-kiállításainak összeállításában. Távozásával az építész szakma egy kiemelkedő személyiséggel vált szegényebbé.

A badacsonyi Tátika étterem, 1962. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor