„Miután az életünk nem egyéb, mint szabad és nem szabad cselekedetek végtelen sorozata, az igazán fontosak valószínűleg azok, amiket szabad cselekedetnek lehet nevezni.”

Kampis Miklós Ybl-díjas építész munkásságát a 21. század jutalmazta meg Kossuth-díjjal és a Nemzet Művésze címmel. Élete végéig aktív életet élt: a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, az MMA Felügyelő Bizottságának tagja, a Kós Károly Egyesülés örökös tagja, melynek alapítója, társintézményeinek (Szabad Iskola, Szabad Oktatási Fórum) szervezője, és 15 éven keresztül igazgatójaként tevékenykedett. Korábban a Somogy megyei Építész Kamara elnöke volt, valamint a MÉK Felügyelő Bizottságában vállalt szerepet. A szellem megnyilvánulásához szükség van formákra. Kampis Miklós mindvégig fontosnak tartotta a szervezeti formák létrejöttét, azok ápolását, fejlesztését, valós tartalommal való megtöltését.
Legfontosabb építészeti munkájának a meg nem épült kaposvári új köztemető tervét (1980–1983), valamint Kaposvár városközpont részletes rendezési tervét (1983–1985) tartotta. A temető tervezése „…kapcsán jöttünk rá, hogy a fiatalok nevelése nem romantikus eszmefuttatás eredménye, hanem nagyon egyszerűen a gyakorlat: mire a temető teljesen elkészült volna, mondjuk ötven év alatt, addigra egyetlen ember sem élne azok közül, akik tervezték. De ha továbbadjuk az elveket azoknak, akik majd az egyes ütemeket megvalósítják, akkor a koncepció fennmarad… Nem arról van szó, hogy én szeretem-e a fiatalokat, hanem nagyon konkrét kényszer ennek a folyamatnak a fenntartása, különben jön valaki, aki semmit nem ért az egészből és derékszögűre áttervezi. És akkor vége a világnak.”
„Amikor a kaposvári városközpont rendezési tervét készítettük, akkor azt mondtuk, hogy a meglévő telekosztások betartása mellett kell dolgozni. Arra a hálózatra alapoztunk, amely 1712 körül kialakult. Olyan elveket fogalmaztunk meg, amelyeket ma is vallunk, vállalhatók, és a mai napig működnek. Éppen azért, mert egy természetes fejlődési modellt próbáltunk meg tudatos eszközökkel megfogalmazni, amely tudja ezt követni.”
Pályafutása áttekintésekor a legfontosabb eredményének a Kós Károly Egyesülés létrehozását tartotta. „A KKE pontosan akkor jött létre, amikor lehetett. Egy nappal se később vagy korábban. Ez az én legnagyobb haditettem, ha szabad ezt mondanom. Ilyen organizáció sehol máshol nincs a világon.” „Ideje már világosan az emberek értésére adni, hogy az organikus építészet a földi és a szellemi világ határterületén áll, arra törekszik, hogy az általa készített térstruktúrák, tömeg- és felületi struktúrák a szellemi világ számára is észlelhető, jelenlétünket igazoló jelekként valósuljanak meg a földi világban, ezáltal az emberi lény mintájára egyszerre létezzenek mindkét szférában, egyszerre ragadják meg mindkét princípiumot.”
Kampis Miklóshoz azonban nem volt kegyes a sors. „Magasztos szellemek birodalmában megjelenő gyilkos akarat, fiam gyilkosai, akik közvetetten megölték az anyját is, s jómagamat örök búskomorságra, Jeremiás siralmaira ítéltek. Ebben a cselekedetben nem a cselekedet önmaga, hanem annak indokolatlansága, indulatisága, ösztönössége a riasztó.” Miklós a szívében hordozott fájdalom és megpróbáltatások mellett a jövő iránt érzett felelősséggel tevékenykedett, szellemi felismeréseit kétségbeesett kiáltásokkal tudatta környezetével.
A korszellem tulajdonságai között nevezte meg a egyetemességet, a bátorságot és a hűséget – ez a három tulajdonság jellemezte őt magát is élete végéig. „Egyenként hámlik le rólunk a fizikai, majd az éteri, majd az asztrális, ahogy visszafelé megyünk a szellem felé. Mai materiális fogalmaink szerint azonban a semmiből jöttünk és a semmibe térünk vissza. Ezt nem lehet célkitűzésként lelkesen a zászlónkra tűzni. Ennek tükrében azok a hatalmi törekvések, amelyek a 21. században jönnek, eszméletlen nevetségesnek tűnnek. Miféle hatalomról beszélnek? Egyetlen egy valódi hatalom létezik: a szellem hatalma.”

A Kampis Miklóstól idézett szövegeket Buella Mónika szerkesztette egybe