95. évében elhunyt a magyar építészek „doyenje”, Zalaváry Lajos. Hosszú élete végéig bámulatos szellemi frissességgel és derűvel alkotott.
1923-ban Budapesten született, egy művelt, zeneszerető polgárcsalád első gyermekeként. 1942-ben nyert felvételt a budapesti József Nádor Műegyetemre. Tanárai közül nagy hatással volt rá Wälder Gyula, Kotsis Iván, Arvé Károly és Csonka Pál. Rajztehetségére már az első évben felfigyeltek, rendszeresen kiállították a terveit. 1944 decemberében Zalaváry műegyetemi évfolyamát az oktatóikkal együtt Németországba menekítették, onnan menekültként Dániába kerültek. Ott folytatták a tanulmányaikat, de mellette engedélyt kaptak, hogy munkát vállaljanak. Zalaváry is közreműködött egy dán iroda tervezői munkájában. Svédországi tanulmányutakat is tettek, megismertek több dán és svéd építészt és a Stockholmban élő Várhelyi György munkáit, elsajátították a skandináv modern építészet elveit, melynek sarokkövei voltak az egyszerűség, a természetes anyagok használata, a kiegyensúlyozott téralakítás eszménye. A „dániások” tapasztalatai a 20. század közepén jelentős hatást gyakoroltak a hazai építészetre.
Zalaváry 1946 őszén érkezett vissza Magyarországra, befejezte egyetemi tanulmányait és az újonnan alakult KÖZTI tervezője lett, id. Janáky István műtermének tagja. Több mint öt évtizeddel később innen is ment nyugdíjba. Itt teljesedett ki építészként, ide kötődnek szakmai kapcsolatai, barátságai. 1953–55 között elvégezte a Mesteriskola első ciklusát, később több ciklusban vezető építész szerepet vállalt. A Műegyetem Középülettervező Tanszékén, Weichinger Károly mellett óraadói minőségben tanított, ma is sokan vallják a mesterüknek. Tanítványaival a későbbiekben is kapcsolatban maradt, szoros barátság kötötte Jurcsik Károlyhoz, Gulyás Zoltánhoz, Vámossy Ferenchez.
Tervezőtársként dolgozott Janáky mellett a Miskolci Nehézipari Egyetem épülettervein, majd ő tervezte a Csepel Csillagtelep lakó és szolgáltatóépületeit (1955–60). Fontosabb munkái közül kiemelkedik a feldebrői általános iskola (1952–54), a zuglói dr. Török Béla Nagyothallók Óvodája és Iskolája (1963), és az életmű csúcspontja, az 1958-ban elkészült jászberényi fürdő, amelyben Zalaváry – Bartók és Kodály munkássága nyomán – a modern építészet formavilágát és a 20. század közepének technikai eredményeit megkísérelte kibővíteni a falusi építészetben talált ősi mintákkal. Nevéhez fűződik még többek között a BME Leánykollégiuma és étterme (1963), a Hotel Atrium-Hyatt (ma Sofitel,1982), a veszprémi Úttörők Háza (1982), a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő (1989), a budapesti Kelet-Nyugat Kereskedelmi Központ (1991), valamint Nagykanizsán a Városi Könyvtár (1989–2001) és a Medgyaszay István tervezte színház-moziépület rekonstrukciója (2006).
A barátságos, élhető tereket létrehozó építészetben hitt. Számára az épület legelsősorban védelmet nyújtó, befogadó hajlék, derűs hangulatot árasztó, a funkciójukat okosan és gazdaságosan kiszolgáló terek sora. Építészeti alapelvei között ennek megfelelően első helyen szerepel a hajlékteremtés. Emellett döntően fontosnak tartja a műfaj helyes megválasztását, a hely szelleméhez való igazodást és az adott városkép figyelembe vételét. Homlokzatalakítását a tektonikus rend törvénye irányítja, minden tervén egy egyedi, markáns homlokzati rendet hoz létre, amelyen rendre megjelenik a hely, a funkció, a környezet összképe. Térformálását az épület arányrendszerének helyes kialakítása vezeti, a részek egymáshoz való viszonyának pontos tisztázása, a mű egészét meghatározó harmóniára való törekvés.
A KÖZTI-ben építészek sorát nevelte ki szakmai hozzáállásával, kivételesen gazdag műveltségével, végtelen derűjével és precizitásával, igazi reneszánsz egyéniségével. Személyiségét, értékrendszerét és építészetét egyformán jellemezte az a válasz, amelyet egy író barátjának adott arra a kérdésre: mi az a három dolog, amit magával vinne egy lakatlan szigetre. Zalaváry nem könyveket nevezett meg, hanem három palackot, amelyekben tiszta levegő, ivóvíz és gyümölcs lenne. Halálával egy korszak lezárult a magyar építészetben.

Götz Eszter