Szerdahelyi László (1962–2020)
Szöveg: Götz Eszter
Kevés építész nevét jegyzi a szakmán kívüli közönség. A mindössze 58 évesen, július közepén elhunyt Szerdahelyi László markáns névjegyet hagyott Budapest és több hazai város arculatán, mégsem építészként hanem zenészként volt igazán ismert. A kilencvenes évek elején berobbant Azok a fiúk zenekar frontembereként jelentős hatást tett a magyar rockzenére.
Egy építészeti folyóirat azonban izgalmas formavilága, az építészet nyelvét kreatív és egyedi módon alkalmazó, ugyanakkor mindig a környezetből inspirációt merítő alkotásaira figyelt. Számos munkáját mutathattuk be az elmúlt két évtizedben, köztük olyan épületeket, mint a naphegyi Wellness Oxygen Centrum, a székesfehérvári Lakeside Hotel, vagy a ferihegyi Ibis Styles Hotel Airport Budapest. Az ő tervei alapján épült meg a Váci úti Átrium Park, az Ericsson Ház, a Corvinus Egyetem irodaháza, a British International School is. Nagyvonalúan komponált tömegek, finom gesztusok és jól használható, szerethető terek jellemzik építészetét. Az alábbiakban a ferihegyi hotelről publikált írásunkból idézünk (MÉ 2018/2): „…A szálloda – a praktikumon messze túl – olyan formavilágot hoz, ami ezt az átmeneti területet igazi hellyé tudja változtatni. A kompozíció már az odavezető úton haladva is megragad: egy lekerekített sarkokkal határolt, kavicsszerű tömb, finom dinamikával megmozgatott sávos homlokzattal, könnyed előtetővel, amely a gyalogos folyosóban folytatódik. A tengely a hotel tömbjének sarkából indul, ide került a bejárat, és ez az elforgatás, a főhomlokzat felvállalt hiánya is kiemeli a reptérrel való funkcionális kapcsolatot. Kihangsúlyozza, hogy nem akar városi épületként megnyilvánulni, nincs mihez igazodnia, látogatói kis kivétellel egyetlen éjszakát töltenek itt. Kora hajnali utazás előtt állók, átutazók, a repülőtársaságok személyzete, esetleg gyors tárgyalásra érkező üzletemberek töltenek itt rövid átmeneti időt két „igazi” célpont között. Az átmenetiség azonban itt erénnyé lett…”
Egy igazi sokoldalú művésztől kell búcsút vennünk, aki a teret és a zenét egyforma igényességgel tudta formálni.