Budapesti Francia Intézet, 2011. január 14.-február 18.

Szöveg: Hajdú József

Czigány Ákos kiállítása most a Francia Intézetben az „Egek” címet kapta, korábban, 2010 őszén, a Nessim Galériában a „B. fölött az ég” címmel ugyanannak a gondolatnak a körüljárása, vagy mondhatjuk inkább úgy: variációk egy témára.
A képek készítési technikája igen egyszerű: bérházak udvarából merőlegesen, a fényképezőgépet az ég felé tartva kell exponálni, lehetőség szerint az udvar közepéről. Gyakorló épületfotósként mondhatom, hogy bizonyos feladatoknál ez szinte kötelező beállítás, és a kép készítőjének mozgástere ebben elég csekély. A kontrasztos fotók karakterét teljes egészében meghatározza az ég felé nyíló udvar-forma. Némi szabadságot a képen a mintegy keretként megjelenő épületrész és az égbolt arányának megválasztása jelenthet. Mindez igaz egy vagy két kép esetén, a technikai megvalósítás felől nézve.
A kiállítóterem falán függő, a fenti séma szerint készült több tucat kép azonban már másról szól. Az egymás mellé helyezett 30-40 fotó már nem ugyanannyi önálló kép, hanem összefüggő egység, amely az alkotói gondolat, szándék kifejezésére képes.
S hogy mi volt az alkotói szándék – ami persze nem zárja ki az egyéni értelmezéseket – álljon itt az alkotó, Czigány Ákos rövid írása:

Kezdetben, ha hihetünk az ősi beszámolónak, a teremtő első műve az ég volt. A második pedig a föld.
Az újraértelmezés szerint az eget megelőzően, kezdetben a szó volt.
Amikor pedig ugyanez a könyv a jövőbe tekint, azt írja: a régi helyett új eget és új földet lát. És egy új várost, mely az égből száll alá.

Felnézünk földre épített régi-új városunkból.
Házak által körülfogott, ablakokkal körülvett, körfolyosókkal körüljárt üres terekből az üres égbe.
Sok épület. Egyetlen égbolt.
Ürességek találkoznak alulról és felülről, idők és fények.

Sorozatom az ember két lakóhelye, a város és az ég párbeszédébe hallgat bele – a fénykép nyelvén.

(Czigány Ákos ezzel a sorozatával elnyerte a rangos Lucien és Rodolf Hervé-díjat 2010-ben Alexis Cordesse francia fotográfussal megosztva. A díjhoz gratulálunk.)