Deutsches Architekturmuseum, Frankfurt, 2009. november 13. – 2010. január 17.

Frank Barkow, Regine Leibinger: Ditzingen üzemi étkezdéje, 1. díj

A DAM kiállítása a múzeum által immár harmadszor kiírt Német Építészeti Díj kitüntettje mellett az idén további 25 épületet mutat be. A német díj tervezőinek összetétele nemzetközi, ez a jelző azért is pontos, mert a német építészek tanulmányi hátterét és általuk „építészet-exportnak” titulált működési terepét is a globalizáció jellemzi. A kiemelt 1+25 épület majd’ harmada német múzeum és kiállítóépület (a DAM 2009/2010-es évkönyveként megjelenő katalógust bevezető esszét Christian Welzbacher A német múzeumépítés boomja és a múzeumok krízise címen írta), de a családi háztól a parlamenti funkción, Shopping Centeren át, a parasztgazdaságig vagy kilátótoronyig széles a skála. Ezekből kettőt német tervezők külföldön, Lichtensteinben (Parlament) és Abu Dzabiban (Al Ain oázis-erőd, rekonstrukció) építettek.

Az első díjas épület a Stuttgart melletti Ditzingen üzemi étkezdéje. A tervezők Frank Barkow és Regine Leibinger. Előbbi Kansas City-ben kezdte szakmai tanulmányait, amit a Harwardon, majd a Stuttgarti Képzőművészeti Akadémián folytatott, utóbbi Stuttgartból ment Berlinbe és szintén a Harwardra – építészetet tanulni. A kritikusokból és kurátorokból álló zsűri az étterem innovatív megfogalmazásán túl a lapostető mint ötödik homlokzatot külön értékelte, beleértve az acél, ragasztott fa-cellás dobozkonstrukció építészeti megfogalmazását, plasztikai erejét (a tartószerkezet tervezője Werner Sobek, Stuttgart).

Hansjörg Göritz: Parlament épülete, Vaduz, 2. díj

Második helyen a Hombroich-sziget (l. MÉ 2004/6 48. old. és Utóirata 19. old.) egykori amerikai rakétabázisból kialakított nemzetközi építészeti alkotó- és művésztelep-laboratórium fotóarchívumát és építészeti múzeumépület emeli ki a rangsor. Tervezők Álvaro Siza (Porto) és Rudolf Finsterwalder (Stephanskirchen). A telep építtető tulajdonosa és mecénása Karl-Heinz Müller az általa toborzott 13 fős nemzetközi építészcsoport (R. Abraham, T. Ando, R. Finsterwalder, E. Heerinch, T. Herzog, W. Lang, N. Kaiser, P. Kirkeby, Hoidn Wang Partner, Krischanitz Frnk Architekten, O. Kruse, F. Otto, Á. Siza) számára olyan „játszóteret” hoz létre, amelyben az individuális építészeti nyelv kialakításától a detail-kísérletekig kiterjed az alkotó tevékenység. Maguk a telep funkcióit kiszolgáló létesítmények is experimentális alkotások. (Sizáék frissen épült házára következő számunkban visszatérünk.)

Harmadik helyen a berlini Schlossplatz időszakos Kunsthalle pavilonját – tervező Adolf Krischanitz (Bécs). A negyedik pozíciót stralsundi Ozeaneummal a Behnisch Architekten (Stuttgart) építészei érték el.

Szegő György

Stefan Giers és Susanne Gabriel: Landmarke Lausitzer Seenland, Senftenberg, Fotó: Thomas Spier