Szöveg: Götz Eszter

Új építészeti sorozatot indított az MMA Kiadó, és ezzel új műfajnak adott szabad utat a hazai építészeti könyvek között: a Mestermunkák minden kötete egy-egy kimagasló magyar építészeti alkotást mutat be. Elsőként Dénes Eszter könyve Ferencz István Miskolc-avasi egyházi együttesét tárgyalja, ráadásul teljes egészében két nyelven, magyarul és angolul.

Az ötlet telitalálat, hiszen egy-egy épület többnyire fotókon, esetleg csak építészeti kritika tárgyaként kap részletesebb elemzést, de ott sincs mód alaposabban körüljárni a témát: az esztétikai és funkcionális bemutatás, az építészeti palettán való pozicionálás mellett ritkán van lehetőség a tágabb összefüggésekre is hosszabban kitérni: hogyan keletkezett, milyen társadalmi-építészeti közeg vette körül, hogyan kapcsolódik a tervezője többi alkotásához, milyen az utóélete, és legfőképpen: hogyan ítéljük meg ma, sok esetben évtizedekkel a megvalósulása után. Egy ilyen sorozat minderre remek lehetőség. Ráadásul a gazdag képanyag – akár egész oldalas fotók, a folyamatosan változó igényeket és körülményeket követő tervek, skiccek, a település összképe, térképek, vagy az épület kisebb, izgalmas részletei – egészen közel hozzák az olvasóhoz, nem csupán szemléli az épületet, hanem szinte az ismerőse lesz. Dénes Eszter könyve is erre törekszik: közel hozni a befogadót ahhoz a jelenséghez, ami 1990 és 2000 között Miskolcon, a negyvenezer lakásból álló avasi lakótelep közepén, a rendszerváltozás első évtizedében, több egyház együttműködésében megszületett. Ferencz István avasi komplexuma az 1990 utáni hazai építészet egyik csúcsa, sok rétegben fejezi ki a helyhez, a korhoz és a funkcióhoz való viszonyát és alkotójának gondolkodásmódját. Hordozza egyrészt annak a közösségnek a szemléletét, amelynek Ferenc István egyfajta választott mestere volt: a hetvenes évek végének egyik legelső magyarországi alternatív szemléletű építészcsapata, a Miskolci Műhely Plesz Antal, Bodonyi Csaba és nem utolsósorban Ferencz István iránymutatása nyomán bontakozott ki. De hordozza Miskolc 1945 utáni történetét is, az erőltetett iparfejlesztéssel járó gyors átalakulását, a megszakadt tradíciókkal gyökértelenné lett városrészek szociális problémáit. És a szocializmus végnapjaiban fölerősödött hitet, hogy hosszú idő után végre vissza lehet térni a múlthoz és lehet értelmes jövőképet keresni.

Az avasi együttes az 1990-es évek legnagyobb volumenű egyházi és oktatási beruházása volt Magyarországon, jó szerkesztői döntés ezzel nyitni a sorozatot. Az is telitalálat, hogy a szerző bevezető helyett az építész életéből vett hangulatfotókkal, finoman vezet rá a témára, ezzel nagyvonalúan túllép az építészeti szakkönyvek műfaján, és közvetlen, személyes kapcsolódást kínál fel az olvasónak. Ezután röviden bemutatja a tervezési helyszínt, majd a pályázatot, amelyet a lakótelepen egy templom és egy egyházi gimnázium tervezésére írt ki a városi tanács. (Sajnos a benyújtott többi tervről semmilyen információt nem kapunk a pályaművek szerzőinek felsorolásán túl.) És már ott is vagyunk az évtizedre elnyúló folyamat kezdetén, végigkövethetjük az egyes épületek áttervezéseit, megvalósulását, majd a komplexum utólagos bővítéseit, megismerkedünk a templommal és a toronnyal, a gimnáziumi épülettel, a kollégiummal, valamint az építést végigkísérő többi szereplővel. Külön élmény a korabeli építési napló oldalaiba betekinteni, és az évtizedes munkát méltó módon közvetíti az építés folyamatáról szóló fotóesszé. A kötetet egy rövid, de átfogó tanulmány zárja Ferencz István építészetéről – érzésem szerint sokkal kevesebb invencióval és sokkal több patent kifejezéssel megfogalmazva, mint ami ehhez a remek kötethez illene.

Fontos még szólni a magas minőségű grafikai munkáról. A sorozattervezők, Bárdy Anna és Ipsics Barbara finom ízléssel nyúltak az anyaghoz, harmóniát teremtettek a színes és fekete-fehér fotók között, és halvány, homokszínű árnyalattal emelték ki az építészeti tervek oldalait. Összességében figyelemre méltó munka született, bizonyítva, hogy a túlbeszélés helyett hasznosabb lehet hagyni az olvasót, hogy nyugodtan szemlélődjön, lépjen önálló kapcsolatba a könyv tárgyával. A kortárs építészetnek nagy szüksége van arra, hogy a szélesebb közönség ne csak lássa, hanem megértse és átérezze, mit tud kapni tőle.