Díjak, 2012. március 15.
Kossuth díj
az építészet társművészeti területein
Fekete György Munkácsy Mihály-díjas belsőépítész, érdemes művész részére a belsőépítészet csaknem minden területét átfogó gazdag művészi alkotómunkájáért, a Magyar Iparművészet című szakfolyóirat újraindításáért, a nagy múltú magyar iparművészet értékeinek folyamatos bemutatásáért, szakmai-közéleti tevékenységéért, egész életpályája
elismeréseként.
Somogyi Győző Munkácsy Mihály-díjas festő- és grafikusművész, kiváló művész a magyar történelmi sorsfordulók, a vallás és a hétköznapi élet által inspirált, korhűségre törekvő, egyéni utat járó, irányzatoktól független műveiért, nemzeti hagyományainkat ápoló, Magyarország neves személyiségeit példaképül állító arcképsorozatáért, kimagasló művészeti és tájvédelmi tevékenysége elismeréseként.
Székely László Jászai Mari-díjas díszlettervező, érdemes művész fantáziadús, alapos stílus- és drámatörténeti ismeretekről tanúskodó, a modern színpadtechnika eszközeit alkotó módon felhasználó látványos, formagazdag díszleteiért, a mesterség titkait tökéletesen ismerő, elhivatott művészi életpályája elismeréseként.
Sebő Ferenc zeneszerző, egyetemi tanár, építész, népművészeti örökségünk ápolásáért, a népművészet, a zene és a tánc kutatásáért, sokoldalú művészi munkája elismeréséért.
Ybl díj
Az 1953-ban alapított és 1992-ben újraszabályozott Ybl Miklós-díj átadása március 15-e megünnepléséhez kapcsolódik. Ez a legrangosabb magyar építészeti kitüntetés, amely a hazai környezet építése, alakítása és értékmegőrzése érdekében kifejtett alkotó tevékenységért adományozható. A bronz emlékéremmel, oklevéllel és pénzjutalommal járó díjat az idei évben március 14-én adta át dr. Pintér Sándor belügyminiszter. A beérkezett építészeti pályaművekből az Országos Főépítészi Iroda két héten át nyitvatartó kiállítást szervezett a FUGA Építészeti Központban. Az eseményt Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke nyitotta meg, a házigazda Nagy Ervin országos főépítész volt. Gratulálunk a díjazottaknak!
Csernyus Lőrinc
„… Házak, amelyekhez az építész mintája a föld kőzeteinek tektonikája volt, és a tervező-megbízó nem alkalmi közössége – legyen az család, gyülekezet vagy település-együttes – erőfeszítése arra, hogy a földanyagból való elválás/formaadás harmóniát eredményezzen. A közös jegyek mentén mégis egyediek a problémák. Bonyhádon pl. egy házgyári mintára szabott „városháza” a múlt súlyos öröksége volt. Díjak, 2012. március 15. Az építés tisztelete mentén Csernyus kompromisszumkészsége, empátiája és tervei nyomán a ház bontása helyett úgy születhetett újjá, hogy ünneplő ruhát kapott. Így a 70-es évekből ránk maradt épület erkölcsi avulása láthatatlanná vált, a beázó lapostető eltűnt, a kevés pénzből az egész átalakításra futotta. A téglahomlokzat méltóságot sugároz, és az agyag hőszigetelése gazdaságossá teszi az üzemeltetést is. Közben az építkezés folyamán az ott dolgozóknak nem kellett kiköltözniük. Csengeren, ahol Csernyus majd’ negyedszázada főépítész, házak, utcák, terek épültek, a közösség szobrokat avathatott. Az építés drámájából megvalósulhattak az emberi lehetőségek. A város a megcsonkított régió mostani átjárható határainak eljövetelekor ismét képes egy organikus tájegység központjának szerepére. Piliscsaba vagy Herend általa tervezett emblematikus, az építészfolyóiratokból is ismert alkotásai a példa erejével jelenítik meg az organikus iskola célkitűzéseit – ugyanakkor
Csernyus eddigi pályájának csúcspontjai. Ezekkel egyenrangú teljesítmények a szolidaritás hétköznapi példái, a 2006-os, és sajnos az idén újra szükséges árvízi újjáépítés, település-rehabilitáció. Ezek egyszer olyan értékké nemesedhetnek, mint az egykor újjáépített Hollókő…”
(Szegő György: Csernyus Lőrinc könyvéről, in: MÉ 2010/5.)
Krizsán András
„…Az épület vizsgálatakor jóval hangsúlyosabb lehet az a jó két évtized, amelyet Krizsán András a környéken tervező építészként eltöltött, és ami számtalan, országosan is jegyzett épületet eredményezett. Ezen épületek sorában az első, a vándoriskolai diplomafeladatként tervezett pulai temetőkápolna volt. Ez az időszak Krizsánt a Balaton-felvidék jó ismerőjévé és közszereplőjévé tette. Az igazán érdekes azonban a két fenti aspektus ütközése, ami a konkrét tervezési feladat kapcsán adódni látszik: a Krizsán-féle szerves, helyhez kötődő építészeti szemléletmód megjelenése a mára részben jól-rosszul humanizált szocialista panelmiliőben. A bővített épület eredetileg a tábor egyik, átlagos minőségű, ún. téli üdülőépülete volt, amely jelenleg az Egry József Középiskola, Szakiskola és Kollégium egyik oktatási épületeként szolgál. Eredeti rendeltetésből következően az épület előtere, közösségi és közlekedő terei meglehetősen szűkösek, így valós igény volt az új aula építése, amit a tervező nagyon okosan az eredeti lépcsőházhoz kapcsolt, ezáltal minden szintre belopva a tágasság érzetét. Ugyanilyen intenzív (vizuális) kapcsolatot igyekezett az épületet környező zöld felé teremteni, két irányban megnyitva az északnyugatról színpaddal zárt teret. A teret izgalmasabbá teszi az emeleti galéria, amelyből az igazgatói iroda és a tanári szoba nyílik. Ez utóbbi helyiségek rangja egészen új minőséget hoz nem csak az épületbe, hanem az egész táborba…”
(Erhardt Gábor: Absztrakt erdő. Egry József iskola, Zánka, in: MÉ 2011/3.)
Szabó Tamás János
„…A K&H bank új székháza elsősorban nem esztétikai értékeivel, hanem környezettudatossággal domborít. Az alkotók a LEED minősítés arany fokozatát tűzték ki célul, de az épület azt több vonatkozásban felül is múlja. A LEED a többi környezettudatosságot minősítő rendszerhez képest komplexebb, nem csak az energetikai szempontokat, hanem a használók komfortérzetét is figyelembe veszi. Ezzel van összhangban a K&H Csoport fenntarthatósági stratégiája, amely egyebek mellett a vonzó munkahely megteremtését, valamint a környezetvédelmet célozza. (…) A tiszta levegő biztosításához apró, de fontos részletek is hozzájárultak – a légtechnikai vezeték lezárva érkezett a helyszínre, alacsony formaldehid kibocsátású anyagokat használatára törekedtek, az épület takarítása központi porszívóval történik, a nyomtatók külön, saját elszívással rendelkező helyiségekben vannak, hogy az általuk kibocsátott káros anyagoktól mentesüljenek a dolgozók. Ezen túl szintén a dolgozók komfortérzetéhez járul hozzá, hogy az elektromos vezérlésű
berendezések esetében minél több kézi felülbírálási lehetőség (világítás, árnyékolók szabályozása) adott, és hogy az ebédlő a legfelső emeleten kapott helyet – kiszorítva az igazgatósági irodákat a 6. emeletre –, és olyan pazar panorámájú terasz tartozik hozzá, amely irigylésre méltó. Különleges karakterjegyei az épületnek a kettős üveghomlokzatok, hogy (a bankvilág vonatkozásában szokatlanul) belül is minden tér áttetsző/átlátható, és ahogyan a zöld az épületnek szó szerint szerves részévé válik – télikertek, tetőkertek és kísérleti jellegű zöldhomlokzat formájában.”
(Bechtold Ágnes: Üvegbank arany fokozaton. K&H Bank székház, in: MÉ 2011/6.)
Gelesz András
„Funkcióval nem rendelkező régészeti műemlékek bemutatásánál az önmagában csaknem egyedüli vonzerőt jelentő látvány – a nagyközönség számára – eldöntheti a helyreállítás sikerét vagy sikertelenségét. Különösen igaz ez olyan kultúrák esetében, ahol konkrét, fennmaradt építészeti alkotások ismerete nem nyújthat támpontot a maradványok egykori állapotának elképzeléséhez. (…) A megtekintés folyamatának megszervezése jelentette a tervezés első próbáját. A sírkamra tengelyével párhuzamosan, egy négyszög keresztmetszetű átjárón vezetjük át a halmon a látogatót, amelyet tudatosan és szándékosan vasbeton, acél és üveg szerkezetekből konstruáltunk. (…) Koncepciónkat a napkultuszból vett kép inspirálta. Az élet útja ennek alapján kelet-nyugati pályát rajzol meg. A 20. századból az i.e. 5. századba, a vaskori ember szempontjából a jövőből, tehát nyugatról megyünk vissza. (…) a halom belsejébe a távirányítással, szinte varázsütésre felnyíló kapun át lehet bejutni. A belső térben sötét van, aki belép, nem tudhatja, mi vár rá. A belső világ másságát a rusztikus betonfalak között bevezető, kissé emelkedő út hasadékszerű kialakítása készíti elő. (…) A bemutató végén a néhány másodperces sötétséget a keleti kapu megnyitása töri meg – a látogatók elhagyják a halom belsejét és mögöttük bezárul a sír…”
(Mezős Tamás: A százhalombattai halomsír bemutatásának programja, in: MÉ 2003/4.9
Eleőd Ákos
„Ifj. Eleőd Ákos építész nevét két munkája a szélesebb közvélemény előtt is ismertté tette: ő alkotta a rendszerváltás jelképévé vált budatétényi „Egy mondat a zsarnokságról“ –Szoborparkot, s ő volt a főrendezője a nagy sikerű Álmok álmodói –Világraszóló magyarok című tudomány- és kultúrtörténeti kiállításnak. Munkásságának sokszínűsége, összetettsége a régi korok alkotóit, építőművészeit idézi: köz- és lakóépületek, műemléki rekonstrukciók, térarchitektúrák, belsőépítészeti tervezések mellett előadásokat tart, kiállításokat rendez, publikál.”
(P. Szabó Ernő: Kortársak között, 2004)
A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét kapta mások között: Miklóssy Endre író, műfordító, folyóiratunk rendszeres szerzője. Magyarország Érdemes Művésze díjat kapott: Lug ossy Mária szobrászművész és Tordai Hajnal jelmeztervező Ferenczy Noémi-díjat kapott mások mellett: Békés Rozi grafikuslátványtervező, Cosovan Atti la Róbert formatervező, Máté Tibor belsőépítész, Rex Kis Béla belsőépítész. Németh Lajos díjat kapott mások mellett: Prakfalvi Endre, lapunk rendszeres szerzője.
A díjazottaknak szívből gratulálunk!