Universität Innsbruck, Baukunst-Archiv, március 28-ig

Szöveg: Szegő György

A kiállításon egyszerre láthatók megvalósult épületek modelljei és fotói, valamint utópiák – pl. egy 30.000 ágyas magashegyi szanatóriumváros tervei. Az Alpok-témát a svájci művészettörténész-kurátor, Harald Seemann egy legendás kiállításon már megragadta. Az ő harminc évvel ezelőtti tárlatán a Monte Verita hegy „misztikuma” volt a fő téma. Az Alpok centrumának tekinthető Innsbruckban most az építészet áll a középpontban: Bruno Taut kristály-terve a szem és a panoráma-látás metaforája, míg az FKK mozgalom mezítelenség koncepciója az „architektúra tisztulásának” építészeti allegóriája.
Az Alpok 18. századi „felfedezése” óta folyamatosan tart és egyre erősödik a környezet városias civilizálása, ember és természet kapcsolatának megváltoztatása. Eleinte a hegyeket csodálat övezte, ma a tömegturizmus használja és kihasználja a panorámát, élmény- és kalandparkokat telepít korábban érintetlen vidékekre. A Dreamland Alps kiállítás az elmúlt száz évből válogatott 22 projekttel konkrét példákként mutatja be az alpesi építészeti tervezés utópisztikus, vízionárius furcsaságait. A sorban az elsők a múlt századforduló körül a Monte Veritán kialakult életreform kolóniák szállodatervei (1900-1927), kabinos, ülő- és sílift-állomásai: Adolf Loostól, Franz Baumanntól, Gio Pontitól. Majd tervek következnek Charlotte Perriand és Jean Prouvé munkáin át egészen a Ross Lovegrove féle 2009-es Biwak-projekt buborék-tervéig. Ugyancsak 2009-es munka Andrea Deplazes sok díjat elnyert Monte Rosa kunyhója. Az átalakítás alatt az építészet zavartalanul folyik – igaz, immár ennek a kiállításnak az önreflexiót generáló hatása sem hagyható figyelmen kívül (lásd még: Wettstein Domonkos c. tanulmányát az Utóirat 2012/3. számában).
A tárlat továbbutazik az Alpokban: az olaszországi Meránba, a franciaországi Chambéry építész-házba és Svájcba, a berni Alpok Múzeumba.