MÉSZ, Kós Károly terem, 2017. február 28.

A Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozata és a Magyar Építőművészek Szövetsége 2016 októberében nyílt építészeti tematikájú pályázatot hirdetett 40 év alatti építészek számára „EVEZŐSPÁLYA CÉLTORNYA 2016″ megnevezéssel. A fiataloknak a kiírás szerint egy „ideálisra” elképzelt, a jövőben is jól használható evezőspálya épített környezetének területfejlesztési koncepciójára, valamint a versenyek rendezésére szolgáló létesítmények építészeti megfogalmazására kellett gondolatokat és javaslatokat tennie.
A 14 beérkezett pályaművet az eredményhirdetés után a Magyar Építőművészek Szövetsége Kós Károly termében kiállított tablókon is megtekinthette az építészet iránt érdeklődő közönség. A hat díjazott, illetve kiemelt elismerésben részesült pályázatot a MÉSZ hagyományainak megfelelően tervismertetés formájában tárta a szakmán túlmutató hallgatóság elé.

A tervismertetés a kiemelt elismerésben részesült pályaművekkel kezdődött.
Henrik Ceccaroli Syversten, Magyarországon élő norvég építész tervében kiemelt szempont volt, hogy a terület más funkciók befogadására is alkalmas legyen, vonzó legyen a sportban nem érdekeltek számára is. Ezért egy központi magon kívül a falak és a bútorok mindenhol eltolhatók, mozgathatók.
Kőhalmy Nóra, Funk Bogdán, Fridrich László terve is a minél szélesebb körű hasznosításra épít. A céltorony fokozatosan kitáguló négyzetes alaprajza a stégrendszerre fűzött parti épületekre felel.
Az élettel teli terek, a funkciók sokszínűsége adta az alapot Egyed Veronika és Fódi Dóra pályamunkájához is. Az emblematikus toronyépület használata időszakos, a tornyot borító hártya állása is a használat szerint változtatható.

A III. helyezett pályamű, Árkovics Lilla, Babos Annamária, Gönczöl Zsófia, és Weiszkopf András munkájában a “ledöntött” céltorony egyben kijelöli a célvonalat is. Az egész évben használható területen a versenyfunkciók elválaszthatók a többi funkciótól.

Szabó Renáta II. helyezett terve együtt kezeli az osztószigeten lévő tornyot és az oda vezető hidat. A kettő együtt adja azt a lendületet, ami a sportágnak is sajátossága. Az előremozduló torony először makett formájában készült el, abból indultak a rajzok.

Az I. helyezést elért terv Máté Tamás és Vass-Eysen Áron munkája. A pályázók a céltorony megformálásakor a finom, kecses hajók formáját vették alapul, könnyű, lebegő épületet képzeltek el. A modellkészítést nagyon fontosnak tartották, itt is könnyed anyagot alkalmaztak. A céltorony megformálásakor elsődleges szempont volt, hogy mindenki azonos magasságból nézhesse a versenyeket. Így alakult ki a 90 méter hosszú, vasszerkezeten álló épület.

A bíráló bizottság részéről először Ferencz István értékelte a pályázatot. Kiemelte, hogy az ötletpályázatok mindig az új gondolatokra fókuszálnak és ebben a tekintetben a beérkezett tervek tökéletesen beváltották a reményeiket.
Vesmás Péter, a bíráló bizottság tagja is megerősítette, hogy a pályaművek a várt közös gondolkodást hozták. Hozzátette, hogy a Magyar Művészeti Akadémia azért is vállalta fel a pályázat kiírását, mert a sportágban az elkövetkező időszakban komoly fejlesztések lesznek, rangos sportági versenyek várhatóak.
A pályázó fiatalok úgy értékelték, hogy a konkrét helyszín hiánya nem volt zavaró a pályaművek elkészítésekor, sőt, inkább inspirálta gondolkodásukat. Nagyon jónak találták a pályázat léptékét, ami egy fiatal építész számára éppen átlátható és megoldható. Örömmel dolgoztak a maketteken, és kellemesen meglepődtek, hogy a szigorú kiírás után mennyire pozitívan és lazán állt a kiíró a pályaművekhez.

Petrovics Kálmán, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség sportágfejlesztési bizottságának elnöke, meglepőnek nevezte, hogy a sportágon kívülről érkező, teljesen nyitott és tiszta látásmód milyen sok esetben hozott egybeesést a sportágon belüli szemlélettel.
Felhívta a figyelmet, hogy az első díjas terv szokatlan, elfektetett és lábakra emelt tornya megoldást talált a kajak-kenu versenyek régi problémájára, hogy bizonyos szélirány mellett a céltorony tömege hátrányosan, vagy éppen előnyösen befolyásolja az egyes pályák minőségét, így az azonos versenyfeltételekre is hatással van.

Somogyi Krisztina vizuális intelligencia kutató, az est moderátora felvetette, hogy az elkészült fotókból össze lehetne állítani egy inspirációs anyagot, mely a döntéshozók számára is jelzi: ennek a sikersportágnak a fejlesztésébe érdemes lenne invesztálni.

Petrovics Kálmán felhívta a figyelmet, hogy a pályaművekből március folyamán a Magyar Kajak_kenu Szövetség Latorca utcai telephelyén rendeznek kiállítást.

A rendezvény végén Krizsán András, a MÉSZ elnöke megköszönte a bíráló bizottság eredményes munkáját, majd a régi hagyományokat felelevenítve jelképesen felmentette a tagokat a szolgálat alól.