150 éves a magyar intézményes műemlékvédelem

Pesti Vigadó, 09. 13. – 11. 20.

Szöveg: Szegő György

A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ a múzeum hányattatása, számos intézményi átalakítás és hivatali átszervezés után 2017-ben az MMA égisze alatt indult, és a mostani jeles évfordulóra látványos, a közönséget megszólítani képes szakmai tárlatot hozott létre. A kétszintes, 600 m²-es kiállítóteremben 700 dokumentumot felvonultató, felemelő tárlat bázisa a Kárpát-medence leggazdagabb műemlékvédelmi gyűjteménye.

A kiállítás – kurátorok: F. Dóczi Erika, Kádár Zsófia és Kovács Gergely – a számos „kötelezően bemutatandó” dokumentum ellenére igen jól illusztrálja a rendkívüli méretű és összefüggéseket rejtő téma társadalmasítását, felvillantja a nemzeti identitás kultúrpolitikához fűződő egykori és mai viszonyait. Emlékezik az alapító atyákra: 1858-tól egyéni kezdeményezések, egyházi személyiségek és az MTA Archeológiai Bizottságának hosszas ajánló küzdelme nyomán 1872. április 4-én az országházi előterjesztő, Henszlmann Imre régész-művészettörténész kinevezésével a „…magyarországi történelmi műemlékek felkutatása, osztályozása és lajstromozásuk…” végre intézményesült.

A földszinti nagytérben a kurátorok interaktív elemekkel és a műemlékes teendők értelmezését kérdésekként megfogalmazó témacímekkel törekednek az átlaglátogató megszólítására. Például: Ti és mi/Társadalom és műemlékvédelem, Kinek az öröksége?, Mi a műemlék vagy Mi műemlékvédelem célja?, Konzerválás vagy rekonstrukció? A válaszokat tervrajzokkal, archív fotókkal, filmekkel, videóinterjúkkal, hangdokumentumokkal, az egykori „Hivatal” által kiadott köteteket bemutató könyvespolcokkal, kihúzható tároló fiókokban látható rajzokkal adnak a látogatónak. A tér közepén egy szimbolikus „építőkocka”: plexilapjaira felvitt másfél ezer épület emblémaméretű rajzaival érzékeltetik a feladat roppant léptékét.

Nógrádsáp, r. k. templom. Sedlmayr János akvarellje, 1953

Kiemelt témákként jelenik meg Pannonhalma hosszú története, az 1859-es állapotot rögzítve, egészen a John Pawson angliai építész által vezetett 2012-es átalakítás végéig. Tanulságos mérföldkövek a máriafalvi templom átépítése, az esztergomi palotakápolna, a budavári Mátyás-templom, a visegrádi Salamon-torony, a zsámbéki premontrei templomrom, vagy a szombathelyi Isis-szentély – igen különböző, az adott korszakhoz kötődő – rekonstrukciói. És végül, de nem utolsó sorban az élményszerűséget megcélzó visegrádi Királyi Palota sokak által vitatott helyreállítása is. Kézműves technikájú képekként a régi iskola csúcsteljesítményei is gyönyörködtetik a ma emberét: Lux Géza esztergomi kápolnabelső rajza, vagy Sedlmayr János festménye Nógrádsáp római katolikus templomának főhomlokzatáról.

Esztergom, palotakápolna. Lux Kálmán rajza, 1930 k.

Az alsó kiállítótérben is a Milyen lehetett?/Rom típusú kérdéscímekkel, valamint makettekkel szólítják meg a nézőket, többek között az elméleti rekonstrukciók problematikájának megközelítését segítve. Erősebben szakmai tartalom a Régi és új cím alatt tárgyalt „kortárs” építészettel (sic) való kapcsolat témája. Fontos egységek a Kéz a kézben címmel összefoglalt, a különféle műemlékes szakmák, szakági együttműködések sikerét prezentáló, és hálásabb egységként a Fotó a dokumentálásban cím alatt témáikat tárgyaló blokkok. Nem elhanyagolható, elvontabb rész a Műemléki topográfiát demonstráló tartalom. De – talán mintegy lazításként – az emberközeli mikro-lépték érzékeltetéseként ebben a tárlatrészben is vannak népszerű, látványos fotó-mátrixok, például a különböző korú műemlékek kapukilincseiről.

Itt emlékezik a kiállítás a legutóbbi évtizedek már eltávozott, kiemelkedő műemlékes személyiségeire. Végül a legnagyobbak és a közelmúltban elhunyt műemlékvédők szinte porté-ikonosztázként jelennek meg. Ugyanakkor már a rendezők a kiállítás előcsarnokában két tablón, felsorolják az ICOMOS-díjjal kitüntetetteket és – igaz, csak válogatásként – a Forster Gyula-díjjal (2010–2022) és a Schönvisner István-díjjal kitüntetettek (2000–2021) javát. A kiállítás az adott korlátozott területen teljességet prezentál, látványosan cáfolva, hogy a feladat lehetetlen vállalkozás lenne. Ugyanakkor az ünnepi alkalomra elkészített kiállítás a közelmúltban hányatott sorsú műemlékes szakmára talán gyógyírként is hat.

Templom és udvarház romjai Tar községben. Fotó: MÉM MDK