Bécs, Architekturzentrum Wien, 2014. október 02 – november 02.

Szöveg: Götz Eszter
Fotók: AzWien

A Casa Milá (La Pedrera) modellje, 1906-1912 © Foundation Catalunya-La Pedrera

A katalán Gaudí a világ egyik legismertebb építésze, megvalósult épületeit az UNESCO a kulturális világörökség részévé nyilvánította, sokan kifejezetten miatta látogatnak Barcelonába. A látványos formák mellett azonban a szemlélő gyakran nem veszi észre Gaudí építészetének azt az olvasatát, hogy a forma minél szemléletesebben fejezze ki a funkciót.
A barcelonai Museu Nacional d’Art de Catalunya vezetésével, Daniel Giralt-Miracle kurátor a szecesszió iránt különösen fogékony Bécs rendezésében most olyan Gaudí-kiállítást mutat be, amely a maga korát messze meghaladó szellemiségű, szokatlan gyakorlati megoldások felé forduló alkotót sejtet. Videók, tervvázlatok és makettek idézik meg a nagy Gaudí-épületeket: a Sagrada Família templomot, a Casa Battlót, a Güell parkot. De láthatók a kevésbé ismert korai munkák is, köztük a Col legi de les Teresianes, vagy a Torre de Bellesguard, amelyekben az építész lépésről lépésre kísérletezte ki a később rá annyira jellemző parabolaívek újfajta kialakítását. Látható néhány makett, melyekkel Gaudí a Güell-családnak tervezett templom szerkezetét fejlesztgette, illetve az építési helyszíneken felállított műhelyei, melyekben gipszből, fából, agyagból ott helyben lemodellezte a szerkezetet, ezekkel számította is azok teherbírását és alakította az épület végleges formáját. ezt a metódust ő maga „kísérleti módszernek” nevezte; a Sagrada Família továbbépítésénél ma is ugyanezzel az eljárással élnek művének folytatói. Az utolsó egység Gaudí bútorművészetét tekinti át.
Gaudí különös figyelmet fordított arra, hogy a szerkezeti megoldásait geometriai elvekkel támassza alá. Ez a forrása önálló dekorációs stílusának is. Nem a szecesszió vonalvezetését követte, amely a maga idejében Európa-szerte óriási divathullámot indított, hanem saját intuícióit a természet és az épületszerkezetek közötti analógiákról. Ezzel a szemléletmóddal egyszerre hozott technikai újításokat és formai innovációt az építészetben.
A kiállítás Gaudí organikus szerkezeteire hívja fel a figyelmet, épület. és bútortervekben egyaránt, és arra, hogyan fordult mindezzel a szecessziótól a modern racionális építészeti elvei felé. A bemutatón ezt az utat – a tervek és fotók mellett – ajtó-ablakkeretek, kilincsek, bútorok, ergonomikusan formált berendezési elemek példázzák: egy korát messze megelőző tervező tudatosan alakított, a funkcióhoz rendelt, de még az ipari tömegtermelés esztétikája előtti műhelye tárul fel a mai közönség előtt.