Papp Sándor Dávid kiállítása
NextArt Galéria, 2016. január 21 – február 20.

Megnyitó: 2016. január 21. ,19 óra
Megnyitja: Készman József

„Vajon mi szükséges a dolgok helyes működéséhez, és mi az a legkisebb hátráltató tényező, amelynek jelenléte már az élmény elvesztéséhez vezet?”

Papp Sándor bemutatkozó kiállításán axonometrikusan ábrázolt, körvonalaiban megragadott tárgyak, játszótéren használt eszközök jelennek meg új munkáin.

Az alkotó által megjelenített vizuális gegek szokatlan ellentmondásokat elegyítenek, amelyek egyben különböző társadalmi problémákra is reflektálnak. A sorozatok tragikomikus darabjai külön-külön is értelmezhetőek, mint egyfajta problémafelvetés, amely magában hordozza a megoldást is. Funkciójuktól megfosztott eszközök, vagy éppen több, külön-külön még funkcióját ellátni képes tárgy, melyek egymással képtelenek szimbiózisban élni. Végtelen térben lebegő, vizuális megjelenésükben megzavart dolgok a maguk letisztult eleganciájában ellenpontozzák az üzenet összetettségét.

Papp Sándor korábbi sorozatán a gyermeki lét tisztaságát helyezi szembe a felnőttek világának bonyolultságával. A játszótér elemeit átalakítja, amelynek következtében az önfeledtség helyszínéből leküzdhetetlen akadálypálya lesz. A helyszínt, mint kommunikációs csatornát jeleníti meg, ahol a hierarchikus emberi viszonyok már gyermekkortól kezdődően jelen vannak. Az akadály, a látszat és a valóság szatirikus egyveleget képeznek. A játékok funkcióvesztése analógiát állít a felnőtt lét problémáihoz.

A kiállított nyomatokon a jelképek és tárgyak jelentés- és funkcióbeli ambivalenciája már átlépi a játszótér kereteit, és univerzális, figyelemfelkeltő színezetet kap a továbbiakban. A tárgyak megszokott rendeltetésének átalakulása utalhat a mai kor emberének identitás-vesztésére, a megszokott normák felbomlására. A játszótér-sorozatot követően készült munkákat amolyan következményként is felfoghatjuk, ahol már a felnőtt világban ismert eszközök, jelképek köszönnek vissza. A diszfunkcionalizmus keltette szorongás azonban mégis feloldódni látszik a groteszk megfogalmazás hatásaként.

“Foglalkoztat a kérdés, hogy miként alakulnak át a gyermekkor ártatlan, legfeljebb kisebb csínytevésekkel teli évei a kor előrehaladtával állandó rivalizálássá, versengéssé a felnőtt életben. Persze a rivalizálásnak rengeteg oka, fajtája, eszköze lehet, de egyre kevesebb ember él úgy, hogy valamilyen formában ez ne jelenne meg az életében. A problémát lehet fokozni és napjainkban egyre súlyosabb események történnek politikai, társadalmi, vallási és egyéb okokból szerte a világban, amely ugyancsak ezt támasztja
alá.”

Papp Sándor Dávid