Szovjet modernizmus 1955-1991, Az Wien, február 25-ig

Írók alkotóháza a Sevan-tónál, Örményország, 1965-69. © Eduard Gabrielyan

„Most, hogy a modernizmus lezárult, itt az idő elméleti alapon is tisztázni, mi volt ez pontosan” – idézi Ruszlan Muratov türkmén kutatót a bécsi Építészeti Központ kiállítása, amely azt a modern építészetet igyekszik feltárni, amely a Szovjetunió nem-orosz tagköztársaságaiban fél évszázadon keresztül virágzott. Első ízben láthat Bécs – és egész Európa – közönsége egy átfogó bemutatót a szovjetté kényszerített népek építészetéről. A tárlatot hosszú és alapos kutatómunka készítette elő az örmény, azeri, belorusz, grúz, kazah, kirgiz, észt, litván, lett, moldáv, tadzsik, türkmén, ukrán és üzbég városok modern építészetéről.
A konstruktivizmus és a sztálini architektúra ma már a nyugati építészettörténet szerves része, de a 20. század második felének hozadékáról vajmi keveset tud a világ. A kutatás elsősorban helyi szakértők és építészek munkájára épült, velük együtt térképezte föl a bécsi intézmény az egyes tagállamok építészeti karakterét, a ’történetek’ pontos részleteit. Létrejött egy kutatói hálózat Kelet és Nyugat szakértőiből, interjúkat készítettek az egykori szemtanúkkal, pótolandó a sohasem leírt dokumentumokat, kontextusba helyezve az építészeti alkotásokat, ami egészen mostanáig nem történt meg. Alighanem az utolsó pillanatban sikerült rögzíteni a visszaemlékezéseket, hiszen egyre fogy a személyes emléket őrzők és – a korabeli silány építési technológiáknak köszönhetően – a még eredeti formájukban megmaradt épületek száma.