Emlékkiállítás, Prága, DOX, április 16. – augusztus 31.

Szöveg: Szegő György

Cseh Nemzeti Könyvtár terve, Prága, 2007

Jan Kaplický (1937-2009) a Future System vezetője, designer, divat- és ékszertervező, a kortárs architektúra cseh származású, Londonban alkotó, 1999-ben Stirling Prize, 2001-ben World Architecture Award, 2004-ben RIBA-díjjal kitüntetett, emblematikus figurája volt. A rengeteget dolgozó (élet)művész 2009-ben meghalt. A 68-as emigráns sikereire az új Csehország büszke: Prága új kortárs loft-galériájában, a DOX-ban rendezett látványos, a meg nem valósult futurisztikus épületek modelljeit, terveit, fotókat és portréfilmet felvonultató naplószerű kiállítását a nagy érdeklődés miatt meg kellett hosszabbítani.

A kiállításon több mint száz futurisztikus épületmodell – az életmű nem megvalósult tervei – néznek farkasszemet az alábbi kb. 20 megvalósult és sztárolt, jobbára londoni házzal: Archery Steps – saját lakás (1974), Deyan Sudjic lakása (1983), a Harrods Way-In üzlete (1984), a Hauer-King üvegtégla villa és a Docklands gyalogoshíd, Lord’s Cricket Club (1992-94), saját lakás Amanda Levetével (1996), Wild at Heart virágbolt (1997), Comme des Garcons Boutique, New York, Tokió (1997-1998), Marni Divatház, London, Párizs, New York, Tokió (1997-2001), Selfridge Bevásárlóközpont, Birmingham (1999), Future Systems műterem (2000), Ferrari-Maserati stand, Párizs, Frankfurt (2002), New Look Boutique (2002), Ferrari Museum, Modena (2004, kivitelezés alatt). A 2012-es londoni Olimpiára tervezett híd és emeletes busz megvalósítására van sansz. Amint az Anish Kapoor/Future System féle Southbank Szabadidő Központjából (2001) csak a MÉ előző számában bemutatott óriás torony fog megvalósulni. Ennyi a megépült/épülő életmű.
A fenti experimentális karakterű tervek – épp ez magyarázhatja a megvalósulás alacsony számát – a repülést, az űrutazást idézik, melyeket az innovatív üvegszálas és fém anyagú design jellemez. A Lord’s Cricket Clubba, az angol nemzeti sport fellegvárába épített, 250 újságíró rálátását biztosító sci-fi „óriásszem” meghozta ugyan a nagy áttörést, de az a néhai versengés, amit a két világ szembenállása motivált – pl. az űrutazásban vagy a gyakran a hadiipar által szponzorált kísérleti designban –, 1994-re lezárult. A trend inkább a tömegfogyasztást célozza.
A 68-as prágai tavaszt követően emigráló építész a Foster-irodában kezdte, Piano & Rogersnél részt vett a Pompidou Center tervezésében, majd 2000-ben David Nixonnal megalapította a Future System irodát. Ők lettek a NASA egyetlen brit partnerépítészei, ahová Amanda Levete is társult, az építésznőt Jan 1991-ben vette feleségül. Kapcsolatukból született Josef nevű fiuk. A család és az Amandával húsz éven át tartó közös munka szcénái médiaeseménynek számítottak. A két sztárépítész saját tervezésű lakásában/nyaralójában megvalósított excentrikus bútorok (pl. a lakóágy) a képes női magazinok témái lettek. A Selfridge mallt borító 30.000 CD-lemez a fogyasztói társadalom emblémájává vált. A tervben maradt épületek özönében Kaplický a body-art karakterű divat- és ékszerdesigner karrierrel vigasztalódott. Egy futurisztikus oktatási modellhez tervezett World Class Room osztályterem-design demója (2001) is a vigaszágon parkol.
Nem épült meg a Trafalgar térre tervezett Blob (1985-ben úttörő karakterű!) épülete sem, de talán ez hozott gátszakadást a konvencionális britek építészeti ízlésében. Csernobil évében tervezte a Shelter 200 főre elgondolt óvóhely-ernyőjét, a Hold-bázis nevű, formatervezett űrállomást és a NASA-irányítópultot. Még 1988-ban a berlini Heliowatt futuro-organikus épülete is papíron maradt, amely a 2006-os Prágai Nemzeti Könyvtár octopus formájának előzménye. A könyvtár „bőre” bravúros szabadsággal burkolja az elektronikusan kontrollált 21. századi logisztika szigorúságát. A Vaclav Klaus elnök által eleinte támogatott első díjas pályaterv megépítésétől – mint Prága panorámáját romboló projekttől – később elálltak. A még 1989-ben kiírt Francia Nemzeti Könyvtár pályázatán viszont nem is nyert, ott a párizsiak által gyűlölt négy tradicionális üvegtornyot formázó D. Perrault-épület valósult meg. Noha már a Trafalgar téri projektnél így lelkesedett a Daily Telegraph kritikusa: „a nép nem állhatja a dobozépítészetet” (1985)… Túl extravagánsnak bizonyultak az Athéni Acropolis Museum vagy a fotovoltaikus cellákkal ellátott Green Bird-magasház (1990), a Stonhenges Visitors Center (1992) tervei is. A Yokohamai Kikötő Terminálon díjazott terve is papíron maradt, amint a velencei gyalogoshíd a két éve elkészült Calatrava-designhez közeli tervei is fiókba kerültek. Elvi tervként rendelte meg a régi barát, Deyan Sudjic, a 2002-es velencei főkurátor a Biennale Tower designját is. Sudjic lett most a katalógus szerzője is. A 68-as avantgárd nemzedék, és köztük Kaplický, lassan kiszorul a világ átformálásából, egyre inkább a primer üzleti érdekek diktálnak.
A kiállítás egyik kurátora – az első londoni élettárs – Eva Jirična nagy empátiával prezentálja az „alkotás kényszerével megvert” zseni roppant energiáktól hajtott szakmai-, és attól szétválaszthatatlan magánéletét. A harmadik társ, Eliska Kaplický pedig a most vetített bölcs hangú interjúfilm producere. Az élete delén túl apává lett Jan egyre inkább Prágára figyelt. Ide tervezte fia és szobrász apja – a két Josef, akiket Kafka nyomán Josef K-nak becézett – tiszteletére JK+JK címen elgondolt költői ívű életmű-kiállítását is. A megnyitót nem élhette meg, amint lánya születését is éppen csak. Mert tragikus dramaturgiai fordulattal éppen aznap, életének 72. évében, tavaly januárban meghalt.