Kiállítás a Zenetörténeti Múzeumban, 2009. május 26. – 2010. március 31.

Az MTA Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeuma és az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtára Joseph Haydn és Magyarország címmel emlékkiállítást rendezett a zeneszerző halálának 200. évfordulója tiszteletére.
Tallián Tibor, az MTA Zenetudományi intézetének igazgatója a megnyitó alkalmával a 200. évfordulót inkább a halhatatlanság ünneplésének ajánlotta, s ezt a szellemiséget sugározza maga a kiállítás is. A hangzó világ, a zenei anyag könnyen elillan az örökkévalóság távlatában, ha nem találkozik korának és kortársainak épített és tárgyi, kollegiális és mecénási kapcsolatrendszerével. Haydn Eszterházán töltött évtizedei, a Pompakedvelő Miklós hercegnél teljesített zenei „szolgálata” oly módon épült be a magyar kultúrtörténet főáramába, hogy az máig ható fejlődést eredményezett. Hatását nem csupán a zenetörténet, de a színház, az építészet, a tárgykultúra, a hangszerállomány gyarapodása, s egyáltalán, az európai művelődés vérkeringésébe való aktív bekapcsolódás területén is megfigyelhetjük.
A hat tematikus egységre osztott kiállítás az egyházi zene, az opera, a hangszeres zene, a kortársak, a népek és a személyes karrier emlékeit mutatja be színes változatosságban, koncepcionálisan és vizuálisan mégis egységes szerkezetben. A tárlat nem csupán zenei vonatkozású dokumentumokat – kottakéziratokat, első kiadású kottákat, szövegkönyveket, színlapokat, jelmezterveket, leveleket, hangszereket – mutat be a közönségnek, hanem magát a kort, Haydn munkásságának kultúrtörténeti kontextusát. A zenei témaköröket a kor jeles eseményeire utaló, valamint a korabeli mindennapok hangulatát idéző több száz tárgy, művészeti, ipar¬művészeti és népművészeti alkotás (festmény, grafika, térkép, bútor, fegyver, ruha, dísztárgy) egészíti ki mintegy 14 kölcsönző intézmény több mint harminc gyűjteményének anyagából.
A „Haydn-év” rendezvények sorában a kiállítás különleges figyelmet érdemel, mert ez az egyetlen, kifejezetten a zeneszerző személyére és munkásságára kon¬cent¬rá¬ló tárlat Magyarországon. Egyik fő célja, hogy ne csak a szakértők szűk rétegének, hanem a zenekedvelő nagyközönségnek is szóljon, ezért a múzeum koncertsorozatot indít, valamint hangversenyekkel egybekötött múzeumpedagógiai programokat szervez a diákok számára.
A Zenetörténeti Múzeum összesen 450 m² alapterületű termeinek felújítása ebből a jeles alkalomból fejeződött be, így ismét látogatható a Táncsics utcai Erdődy-palota teljes földszinti kiállítótere. A korszerű épületgépészeti és világítástechnikai megoldások maradéktalanul élvezhetővé teszik mind a kéziratok, kották, mind a hangszerek és egyéb tárgyi emlékek tanulmányozását.

H. Á.