Kazanlár Ámin Emil kiállítása, Műcsarnok, 05. 29. – 07. 18.

Szöveg: Szegő György
Kazanlár Ámin Emil festőművész magyar-török szülők gyermekeként Iránban született. Ott tanulta meg a perzsa miniatúrafestészetnek a késő ókorig visszavezethető hagyományait. Ebbe a szellemi iskolába tartozott a festészettől elválaszthatatlan a perzsa irodalom, ideértve a 10. századi szufi filozófiát és költészetet is. A 60-as években Kazanlár a sokféle kultúrát szintetizáló családi és zoroasztrikus tradíciók birtokában érkezett Magyarországra. Itt Ruzicskay György lett a mestere.
A főiskola után az Állami Bábszínház festő- és bábkészítő műhelyében dolgozott Ország Lilivel, aki azt tanácsolta neki, hogy ne hagyjon fel a keleti festészet modern megformálásának kísérletével. Egy évtizeden át kölcsönösen hatottak egymásra – az írás jelképi és kompozíciós elemeinek kutatása és használata mindkét festő munkásságát jellemzi. Kazanlár előbb a perzsa irodalom és az iszlám vallás jelképeit választotta témájául, később a népvándorlás és a honfoglalás-kori magyar mitológia ihlette meg. Meggyőződése, hogy a miniatúra az ezotéria szférájához kötődik. Festőként az ősi analógiás gondolkodásban született szimbólumokkal a látható valóságon túli világgal kommunikál. Isten és ember kapcsolatát egy időn kívüli terep ösvényein közelíti meg. A Tarot kártya szimbólumait – amit fest és magyaráz – az ősi Egyiptom főpapjai formálták meg. A tarot a kultúrtörténet labirintusában alakult beavató és önismereti praxissá. Ebben az útvesztőben Kazanlár lenyűgöző módon tájékozódik. Új szellemi utakat keresve eddig közel 80 metódust térképezett fel – éppen a festészetétől elválaszthatatlan meditációs gyakorlatok során. Több svájci, osztrák és magyar kisgaléria kiállítása után most a Műcsarnokban Garami Gréta művészettörténész rendezte varázslatos hangulatú képeinek tárlatát.