Szöveg: Szegő György
Fotók: MNG, Virág Judit Galéria

A Bauhaus 100 nemzetközi eseménysorának budapesti nyitóját bevezető dr. Hubertus Gaβner professzor előadásában kimondta, amit mi már tudtunk: „A Bauhaus a magyarok nélkül nem lett volna az, ami.” A Bauhaus 1919 és 1933 között működött, az idén száz éves. Egyik tagja, Weininger Andor építész, zenész, színész, díszlettervező, képzőművész hírneves Absztrakt revüje emblematikus terv. Rekonstrukciója most az MNG-ben látható. A Virág Judit Galéria pedig a munkáit és dokumentumait gyűjtő Körner András és a Janus Pannonius Múzeum anyagaiból válogatott pécsi kiállítást hozta el Budapestre.

Mechanikus színpad – Absztrakt revü
Magyar Nemzeti Galéria, 2019. március 29. – július 28.

1988-ban, már Weininger halála után érkezett az MNG-be az első, Bauhaus utópiák című kiállítás. A korábbi évtizedekben nálunk nem volt szokás tisztelni az akadémikust a kísérletivel felváltó intézményt. A nyolcvanas évek enyhülésében megvalósult átfogó tárlatban több magyar művész, köztük Weininger Andor munkái is bemutatkoztak. A mostani kiállítás kurátora, Bajkay Éva arta 1983-ban az első magyar nyelvű tanulmányt Weiningerről, 1991-ben Kölnből érkezett átfogó Weininger-anyag az MNG-be. A Gömbszínház és a Mechanikus Színpad évtizedekig fejlesztett terveit, vázlatait emblematikus Bauhaus-dokumentumként méltatják világszerte.
A totális színházat Richard Wagner vezette be, és Gordon Craig, Max Reinhardt, illetve – a magyarországi lehetőségekhez képest – Németh Antal fejlesztették tovább. A sok műfajt összegző színház számos építészt, képzőművészt és mérnököt foglalkoztatott a klasszikus avantgárd korában, Oskar Schlemmertől Weininger Andoron, Moholy-Nagyon és Sebők Istvánon át Walter Gropiusig. A színpad- és színháztechnika, a színházépítészet variációiból új, kevéssé irodalom- és színészcentrikus színház körvonalazódott. A cselekmény akár teljesen hiányzott, balett és mechanikus mozgások váltották fel. Ezt nem is színháznak, hanem színpadnak nevezték.
A Bauhaus eleinte ezoterikához, expresszionizmushoz közel álló filozófiája egyre inkább szembefordult az individuummal, a nézők és a játszók új, egyenértékű viszonyát a a színházban a gömb forma kínálta. Az egyik első ilyen találmány Weiningeré volt, futurisztikus elképzelése még a hatvanas években is hatott többek között Friedrich Kieslerre, akinek Universal Theatre (1959-61) elnevezésű színház-kubusa emberi koponyaformává alakult át.
A Nemzeti Galéria Grafikai Kabinetjében most látható kiállítás három falán Weininger munkáin kívül a művészbarátok, Johan Hugó, Stefan Henrik, Breuer Marcell, Forbát Alfréd, Bortnyik Sándor és Molnár Farkas művei adnak keretet a főfal egészét betöltő legendás Mechanikus színpad – absztrakt revü modellnek. Theo van Doesburg 1922-es De Stijl kurzusa után Weininger Weimarból Hamburgba költözött. Ottani színházi tevékenységével is kapcsolatba hozható ez a modell. Az absztrakt és mozgó elemekből komponált Stijl-képet a Jungfrau Kabarénál gondolta színházi formává alakítani. A mértani kubusokat mechanikusan akarta mobilizálni, a telt színekkel festett mértani térkompozíció mozgatásán túl a falakat, a padlót és a mennyezetet is ritmizált gépi koreográfia éltette volna. Csak a szcenikai mozgás végén tervezett geometrikus bábfigurákkal eljátszani egy finálét. Az egész felett egy hasonló, bábforma „Lampion” világított. Olyan, amilyeneket a Bauhaus híres tavaszünnepein is használtak. Ezt most az MNG tette hozzá a németországi műhöz.

A Bauhaustól New Yorkig
Virág Judit Galéria, 2019. április 5–25.

Weininger Andor 1924-ben tért vissza Hamburgból Weimarba, ahol megalapította a Bauhaus zenekart. A tanári kar közösségteremtő tagjaként működött. Dessauban 1925-től már ő vezette a Színpadi Műhelyt és ő felelt a kommunikációért. Az 1927-es magdeburgi színházi kiállításon nagy sikert arattak a Mechanikus revü vázlatai és a Gömbszínház tervei (A Virág Judit Galéria mostani kiállításán az utóbbi tervrajza mellett gyönyörű makettje is látható, Pelényi Margit és Szabó Miklós munkája). A Szeredi Merse Pál kurátor által Körner András archívumából válogatott látványos tárlat a zenével és színházzal foglalkozó, gyakran bohócmaszk mögül kikacsintó Weiningerre koncentrál. Itt vannak legvadabb jelmeztervei, amelyeket viselt is; ezeken is érezhető az iskola hangulata. Mindez sok fotóval, dokumentummal és Kismányoky Károly Bauhaus Pécs című, 1984-ben rendezett máig friss szubjektív dokumentumfilmjével is megelevenedik.
A ma Horvátországhoz tartozó Karancson sváb-délszláv családba született Weininger Andor édesapja a katolikus templom orgonistája volt. 1916-ban költöztek Pécsre. Itt gimnáziumi barátja, Martyn Ferenc elvitte nevelőapjához, Rippl-Rónaihoz Kaposvárra. A látogatás nagy hatást tett rá. Martynnal később évtizedekig magyarul leveleztek. 1918-ban beiratkozott a Műegyetem építészkarára. 1920-ban a Dobrovics Péter vezette Pécsi Művészkör tagja lett, ahol Molnár Farkassal, Breuer Marcellel és társaikkal azt a szabad, akadémizmussal szemben álló iskolát vázolták fel, amit a Bauhaus a következő másfél évtizedben már történelmi léptékben képviselt. A Bauhaus-ot 1933-ban bezárató nácik elől előbb Hollandiába, majd a tengerentúlra menekült. Csak élete végén valósították meg színpadi elképzeléseit. Előbb 1971-ben Kansas City Art Research Centerében, majd halála évében, 1986-ban a düsseldorfi Theater der Klänge-ben csinált egy mechanikus színpadi bemutatót.
A Bauhausban az iskola legszórakoztatóbb figurának tartották Weiningert. 1982-ben adott életút-interjújához zongora mellé ült és több nyelven dalokat is előadott. Körner András közreadta zenei felvételét. Most a galériában kiállítják a KURI manifesztum korabeli dokumentumát is. A négybetűs rövidítés feloldása nem csak a híressé lett jelszavakban van, hanem egy gyerekkorában hallott délszláv dallamban is, amit a Bauhaus diákjai is szívesen énekeltek. 1984-ben egy, a Bauhaus táncait rekonstruáló New York-i előadását maga Weininger vezette be. A közönség soraiban ott volt Laurie Anderson is, aki a kor neoavantgárd performanszainak úttörőjeként erős elméleti kapcsolatot ápolt a Bauhaus mozgás-színházával.
Weininger élete végéig kísérletezett kompozícióinak síkból térbe emelésén, statikus képből mozgó rendszerekbe való átültetésén. Speciális, experimentális látványtervező volt.