Turi Attila építész és alkotótársainak kiállítása
Vigadó Galéria, 2019. december 3. – 2020. február 2.

Szöveg: Götz Eszter
Fotó: MMA, Nyirkos Zsófia

Két nagy teremnyi kiállításon mutatja be a Vigadó Galéria Turi Attila építész életművét, illetve azt a közösségi építészeti tevékenységet, amely a pályája kezdetétől máig áthatja az ő és alkotótársai működését.
Turi Attila a Makovecz Imre körül létrejött magyar organikus építészeti iskola egyik oszlopa, Makovecz tanítványa és közvetlen munkatársa. Mellette lett építész, a mestere szellemisége hatotta át a pályakezdő fiatal első rajzaitól kezdve a ma 60 éves alkotó terveiig szinte minden mozdulatát. A kiállítás első fele Turi alkotásait mutatja be tablókon, kevés, de jól összefoglalt szöveggel és bőséges fotó- illetve rajzanyaggal. Itt sorakoznak a nyolcvanas évek végétől máig a pálya fontosabb épületei, lakóházak, óvodák, iskolák és kulturális központok, középületek.
Nem lehet nem meglátni a Makovecz-féle szellemi örökség hatását, azt a határozott elköteleződést, ami a visegrádi táborokban való részvételtől a sevillai EXPO-pavilon építésvezetésén át az önálló munkákig kikristályosodott. Ez a gondolatvilág arra indította, hogy az építészet nem puszta alkotói cselekvés, hanem minden részletében közös gondolkodás, a közösség, a környezet, a múlt és a jelen, az anyagok és a szerkezetek metszéspontjának óvatos letapogatása. A téglából, fából, terméskőből komponált családi házak, a kistelepülések emberi léptékében maradó épületek, a kemencesut otthonosságát megjelenítő bölcsődék és óvodák, a napfényes iskolafolyosók, a látszó ácsszerkezetek ebből születtek. De innen erednek a Kós Károly Egyesüléssel és a Vándoriskolával közösen végzett segítő akciók a természetei vagy ökológiai katasztrófával sújtott településeken, a 2001-es beregi, a 2010-es felsőzsolcai árvizek, majd ugyanabban az évben a Devecsert és Kolontárt elárasztó vörösiszap pusztításai utáni helyreállítás.
Az építés és újjáépítés mellett Turi Attila pályájának fontos része a kistelepülésekkel együtt gondolkodó, aktatologatás helyett valós problémákra választ adó, döntéseivel környezetet formáló főépítészi tevékenység. Ennek számtalan nyomát láthatjuk Budakalászon, ahol 23 évig töltötte be ezt a tisztséget; eredményeinek szakmai elismerését jelzi a 2019 őszén elnyert Főépítészi Életműdíj.
A tárlaton a tablók mellett sok rajz is látható, elsősorban kézi rajzok, skiccek, gondolatkezdemények. Az alsó teremben pedig a közösségben végzett munka – legyen az közvetlenül építészeti vagy szervezői, kezdeményezői karakterű – egy izgalmas, szellemi kölcsönhatásokkal teli pálya állomásait mutatják fel.