Kicsomagolt Hans Hollein
Az Wien, Bécs, 2019. június 12 – augusztus 19.

Szöveg: Szegő György
Fotók: Az Wien

A kiállítás alcíme szerint a 2016-ban alapított Hollein Archivum/AzWien&MAK elővette a Hollein-hagyaték dobozaiból az építész egyik emblematikus bécsi házának terveit, és kiállítást rendezett az épület elkészültének 30. évfordulójára időzítve. A házhoz 31 munkaközi modell is készült, amelyből most tizenhármat állítottak ki, a rajzok mellé kritikákat és recenziókat is mellékelve.
Annak idején botrány övezte Bécs megengedőbb, a belvárosban is kortárs épületeket engedélyező új építési szabályzatát. A Haasházat végül Helmut Zilk polgármester egy demonstratív méretű vernisszázson, amolyan egyszerre városvezetési és posztmodern ünnepként adta át. A tét nem kisebb volt, mint hogy képes-e az óváros harmonikusan befogadni az újat. A mostani kiállítás bepillantást enged Hollein tervezői módszerébe is: egyetlen gondolatnak akár több tucat skiccel és munkamodellel történő kiérlelésébe. A Haas-Haus terveinél ilyenek voltak az üveg- és kőburkolatú homlokzati falak lépcsős kialakítása, vagy a hatalmas belső foyer teraszainak és szobortalapzat-tornyának variációi.
A kilencvenes évek legelején a Művészet folyóiratnak írtam Hollein építészetéről, ennek köszönhetően látogathattam meg őt az elegáns, Belvedere parkra néző Prinz Eugen Strassén működő irodájában. Nemcsak a sok fiatallal dolgozó nagy műtermet láthattam – amelynek egyik tervezői állását korábban én is megpályáztam –, de azt a bizonyos tetőtéri „szentélyt” is, amelyben egy titkárnővel és egy rajzolóval a Haas-Haus tervein is dolgozott. Már túl volt az első emblematikus bécsi munkák megvalósításán, a Retti gyertyabolton (1966), a Graben ékszerüzletén (1974/I. és 1982/II.) és Mönchengladbach múzeumán (1982). 1985-ben Pritzker-díjas lett, már épült a Frankfurti Modern Múzeuma is (1992).
A sasfészekbe vonulást talán a konzervatív bécsi publikum ellene tüntető fellépése is indokolta. A Stephansdommal szemben, a Graben és a Kärtnerstrasse csuklópontján, a háborús bombatámadás nyomán üresen maradt telken 1951-ben épült, a városi modern igénytelenségét képviselő, szörnyű ház helyén Hollein létrehozott egy olyan, a múlttal párbeszédet folytatni képes reprezentatív tömeget, amely a dóm léptékére is reflektált. „Tornya” hengerkubus, ami nagyrészt üveggel burkolt. A dóm főhomlokzata és emblematikus tornya így minden irányból tükröződik benne – de a domború tükör fizikája szerint, optikai torzításban. Ez külön bőszíthette a tiltakozókat.
Hollein igazi avantgárd figura volt: 1958–1960 között az USA-ban posztgraduális építészstúdiumot folytatott, nagy hatással voltak rá az ottani pop art művészet és az akkor már amerikai – eredetileg osztrák – Friedrich Kiesler vízionárius építész életműve. Úgy tért haza, hogy nemcsak építész, de objektművész, designer és rendkívül innovatív kiállítástervező lett, aki művészetteoretikus aktivitásával is forradalmat hozott az akkori konzervatív Bécsbe. A ház 2012 óta műemléki védelem alatt áll.
A most megnyitott hagyaték 263 raklapnyi tároló dobozai több mint 4000 skiccet, 269 tervdokumentációt és 3500 fotót tartalmaznak – ezeket a Hollein Alapítvány a MAK-ra bízott és AzWien letétben őrzi – a módszer nálunk is követhető lenne.