Közelmúltunk és az ezredforduló, 1957–2002
Tarsoly Kiadó, 2017, 28 oldal

Szöveg: Götz Eszter

Vámossy Ferenc monográfiája több évtized egyszemélyes kutatómunkájának eredménye. A kötet előző, 1902–1956 közötti időszakot tárgyaló része 2015-ben jelent meg (lásd MÉ 2016/3), a második rész pedig az 1957-től az ezredfordulóig tartó periódust dolgozza fel. Vámossy kézikönyvnek szánta, és valóban teljesíti ezt a feladatot, de ennél jóval több: nem csupán az építészetről szól, hanem szinte személyes élményként jeleníti meg a szakmai közeget, így akár elsődleges kortörténeti forrásként is használható. Kétségtelen, hogy Ritoókék kötetével ellentétben Vámossy munkája kifejezetten építészeknek, kutatóknak, szakembereknek szól, a szerző nem törekedik a közérthetőségre. Személyes hangon, határozott értékítélettel, ugyanakkor rendkívüli alapossággal, részletesen és strukturáltan dolgozza fel fél évszázad magyar építészetét és építészeti közéletét, a szakma szinte minden részterületére kitérve, a fejezetek végén bő irodalomjegyzékkel, a kötet végén a tájékozódást segítő, igen részletes tárgymutatóval. Nem segíti a befogadást a színes táblák elkülönítése és a képek sűrű elhelyezése, viszont több helyen nagyszerű terveket is mellékel a fotókhoz. Összességében nem könnyű olvasmány, amiben része van az apró betűnek, a szűken hagyott margóknak és általában a korszerűtlen tördelésnek – beleértve a borító hátlapján megjelenő képaláírást is –, de jelentős összefoglaló alapmű, aminek biztos helye van az építészetet tanulók és művelők könyvespolcán.