„… összekötni az eget és a földet…”

Új kiállítás nyílik „… összekötni az eget és a földet…” címmel 2018. október 15-én a Mongol Festőművészeti Galériában, Ulánbátorban, a Magyar Művészeti Akadémia alapító, örökös tiszteleti elnökének, az Ybl-, Kossuth‑, és Prima Primissima díjas, Magyar Corvin-lánccal kitüntetett Makovecz Imrének a műveiből. A tárlat 2018. december 13-ig látogatható. Az ulánbátori előtt csupán egy héttel nyílik meg a dél-uráli Izsevszkben is egy hasonló, Makovecz Imre építészeti munkásságát bemutató tárlat, amely az Oroszországban már több éve, rendkívüli sikerrel zajló vándorkiállítás hatodik, egyben utolsó állomása.
A kiállítás Makovecz Imre 2011-es halála óta a munkásságát legátfogóbban bemutató művészeti anyag, amely azonban így is csak a hagyatékának egy részét képes ismertetni. A Kossuth-díjas építész életének legfontosabb állomásait követhetjük nyomon fényképeken, rajzokon és írásain keresztül. Két makett mutatja be a sevillai világkiállítás magyar pavilonját és a visegrádi Erdei Művelődési Házat. Emellett az eddig meg nem valósult, felső-krisztinavárosi Szent Mihály-templom egy-egy vázlata is látható lesz molinókon.
A tárlat tablókon keresztül vonultatja fel Makovecz Imre megépült és tervezett épületeinek fotóit, emellett az építész skiccrajzait, személyes munkaeszközeit is kiállítják.
A tárlat által nyújtott információk befogadását nagyban segíti a Szent Mihály-templom tervezéséről készült diavetítés és Dárday István nyolcperces animációja, amely különleges élményt nyújt az érdeklődők számára.
„Makovecz olyan tökélyre fejlesztette a szabadkézi rajzolás művészetét, hogy minden egyes vázlata, skicce egy-egy önálló képzőművészeti alkotás” – jellemzi Makovecz Imre rajzait, vázlatait és írásait a kiállítás kurátora, Csernyus Lőrinc építész, művészeti író, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja.
Csernyus szerint rajztudása, arányérzéke, térlátása egyedülálló az építészek között. „Mindig foglalkoztatta a tájak, növények, és az épületek szimbiózisa, amely az emberi alkotóerőnél na­gyobb erő jelenlétét sugallta. A rajzaiban alkotta meg a múlt és jövő építészetét. Előre és hátra közlekedett az időben és a tájban, a »lehetett volna« világában.”
A Makovecz Imre munkássága iránti érdeklődést jól jellemzi, hogy az ulánbátorival szinte egy időben nyílik meg a dél-uráli Izsevszkben is egy hasonló tárlat, amely az Oroszországban már több éve, rendkívüli sikerrel zajló vándorkiállítás hatodik, egyben utolsó állomása. (Korábban Moszkvában, Szentpétervárott, Cseljabinszkban, Jekatyerinburgban, Nyizsnyij Novgorodban láthatták ezt a tárlatot.)
Érdekes epizód, hogy a mester a witteni Waldorf főiskola tervezésekor ismerkedett meg Eginhard Fuchs antropozófussal, aki később, a 2000-es évek elején felkérte őt egy óvoda és iskola tervének elkészítésére. Így született meg a Remény Hídja (Bridge of Hope) vázlatterve egyetlen nap alatt, amely szintén látható lesz a mongóliai kiállításon. Az oktatási épület hasonlít a földhalmokba régen épített nemzetségfő-palotákhoz, dombházakhoz, melyeket Írországtól Mongóliáig megtalálunk, s amelyeknek mobil változata a jurta; stabil égi alternatívái a kőkörök.
A Magyar Művészeti Akadémia kiállításának együttműködő partnere a Külgazdasági és Külügyminisztérium, Magyarország Ulánbátori Nagykövetsége, valamint a Mongol Festőművészeti Galéria.