Olafur Eliasson: Baroque baroque
Belvedere, Bécs, 2015. november 21 – 2016. március 6.
Szöveg: Pálinkás Edit
A Belvedere novemberben nyílt kiállítása két, mérhetetlenül különböző korszak művészetének, esztétikájának és világnézetének a különleges találkozása. A helyszín a barokk korban fontos művészeti és tudományos területen is mecénási szerepet betöltő Savoyai Jenő herceg téli palotája, a kiállító a kortárs dán-izlandi médiaművész Olafur Eliasson.
A Thyssen-Bornemisza és Juan & Patricia Vergez magángyűjteményének anyagából válogatott installációk majdnem tökéletes szimbiózist alkotnak a palota pompájával, mégis megváltoztatják az épület atmoszféráját és kétségtelen hatást gyakorolnak a látogatók érzékeire. A bejárati csarnok Die organische und kristalline Beschreibung installációja kék és sárga fénnyel árasztja el a falakat, amely a vetítőgép keltette folyamatos hullámmozgás révén újra konfigurálja a teret, és már rögtön a kiállítás nyitótermében megkérdőjelezi a látogatók stabilitásérzetét. A barokk környezet nem ismeretlen Olafur Elisson számára: ugyanezt az installációt 1996-ban a grazi Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum barokk termében mutatta be először. A mostani tárlaton továbbhaladva, a lépcsőházban tovább erősödik a térhez való viszonyunk bizonytalansága, a Yellow corridor monokróm fénye sárgára és feketére csökkenti a látható színek spektrumát. Így az emeleti kiállítótérbe érve a koncentrált sárga fény mellékhatásaként a színérzetünk is megváltozik, mintegy utalásként arra, hogy a szín sosem konkrét vagy magától értetődő, hanem kizárólag más színek meglététől függ. A fenti termekben Eliassonnak a percepció, transzformáció és dekonstrukció terén végzett kutatásainak, a valóság és illúzió találkozását kereső műveinek kulcsfontosságú darabjait láthatjuk, mint a Kaleidoscope hét méter hosszú hexagonális, hat hegyes, egymáshoz erősített tükörpanelből álló optikai eszköze, vagy a Seu planeta compartilhado több önálló kaleidoszkópból álló installációja. A New Berlin Sphere két, egymásba épített spirálrendszerből álló gömböt alkot, amelybe kívülről számos rombusz alakú acél panel, belülről pedig ugyanannyi színezett – magenta, cián és sárga – üveg illeszkedik. A szerkezet közepéről eredő fény a három alapszín különböző árnyalatait vetíti a környező falakra. A négyszínű nyomtatás is ezen a jelenségen alapszik.
A helyszíni adottságokat kihasználó, több termen keresztülfutó tükör-installációk további új dimenziókat nyitnak, összemosva a határokat a valós és a virtuális tér között. Mindez a Csaták termében található Wishes versus wanders installációban teljesedik ki, ahol a tükörfalban egész körré kiegészülő, öt méter átmérőjű réz félkör egyszerűségének és végtelenségének köszönhetően különleges illúziót kelt.