Szakmai körökben hosszabb idő óta érlelődött célzottan a településrendezés szakterületének szánt állami díj létrehozásának gondolata. Az építészeti művek alkotói több fórumon és címen részesülnek elismerésben, a közismertebb díjakat nagy megbecsülés övezi. A településrendezési szakterületen működő szakemberek eredményei, munkájuk minősége a feladatuk jellegéből adódóan nehezebben mérhetőek, sokszor kevésbé látványosak, csak hosszabb távon hoznak gyümölcsöt (jóllehet tevékenységük alapvetően hozzájárul az élhető települések kialakításához).

A Palóczi Antal-díj tehát hosszas előkészítés után, mintegy hiánypótlásként került az építésügyi díjak sorába. Az elismerést 2005-ben alapította az akkori tárca nélküli miniszter, Kolber István. A díjat az Építészet Világnapja alkalmából a mindenkori építésügyért felelős miniszter adja át a településrendezés területén legalább tíz éven át végzett kimagasló tervezői, oktatói, kutatói, főépítészi tevékenység elismeréséül. Évente 2 személy (vagy tervezőcsoport) veheti át.

A díj névadóját, Palóczi Antalt kevesen ismerik. A Bécsben és Budapesten képzett építészmérnök a modern urbanisztikai gondolkodás hazai képviselője, a XIX. századi urbanizációs folyamat hatásainak, problémakörének egyik legkorábbi magyar ismerője. Az 1870-es években elismert, sikeres építészként dolgozott, majd érdeklődése egyre inkább a városépítészet felé fordult; az 1880-as évektől tanulmányozta a modern városrendezés különböző európai irányzatait és igyekezett idehaza is elfogadtatni új elvrendszereit. Bár törekvéseinek célja mindenekelőtt Budapest fejlesztése, rendezése volt, munkássága – az igyekezete ellenére – elméleti szinten jelentősebb, ezáltal komoly alapokat szolgáltatott tudományág hazai fejlődéséhez.

A díjak rangját az azt elnyerő személyek alapozzák meg, ezért álljon itt egy rövid felsorolás az eddigi díjazottakról:

Kismarty-Lechner Gyula (2006.)

Körner Zsuzsa (2006.)

Berczik András (2007.)

Kiss Lajos (2007.)

Rosivall Ágnes (2008.)

Schwarczuk Ágnes (2008.)

A fenti névsor 2009-ben új tagokkal bővül, akik rövid ismertetését az alábbi sorokban adjuk.

Gömöry János – Pécs megyei jogú város ny. főépítésze

Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem építészmérnöki karán diplomázott 1965-ben, majd településtervezőként kezdett dolgozni a VÁTI-ban Dr. Peregi Tamás műtermében. 1969-től Pécsett az építésügyi igazgatásban tevékenykedett, ahol az elsőfokú építésügyi hatóság vezetője, 1972-től a városi hivatal városrendezési csoportjának vezetője, 1978-tól 2004-ig Pécs város főépítésze. Több mint 25 éves főépítészi működése során tevékeny szerepet játszott Pécs város településfejlesztésében.

Nem szakadt el az aktív tervezéstől sem, elsősorban Baranya megye falvaira készített településrendezési terveket. A pécsi világörökségi terület kezelési tervének egyik alkotója és részt vett az Európa Kulturális Fővárosa cím megpályázásának előkészítő munkáiban.

Kiváló nyelvérzékét és nyelvismeretét, közvetlen és derűs személyiségét nemzetközi tapasztalatgyűjtésben, együttműködésekben, és Pécs város kapcsolatépítése érdekében is kamatoztatta.  A széleslátókörűség és áttekintő képesség a főépítészi működését is jellemezte.

Aktív részese a szakma társadalmi és tudományos életének. Jelen van tervtanácsok munkájában, a Magyar Urbanisztikai Társaság és a Magyar Építész Kamara életében. Szemléletmódját, a felhalmozott elméleti tudását és tapasztalatát 1991. óta a PTE Pollack Mihály Műszaki Karán adja tovább a településmérnök hallgatóknak. Jellemző rá, hogy a zöld környezet megőrzésének és gazdagításának fontosságát saját aforizmával terjeszti, miszerint „zöld területet úgy a leggyorsabb és a leggazdaságosabb létrehozni, ha nem tesszük tönkre a meglévőt, tudva, hogy „100 éves fa 100 év alatt lesz 100 éves”.  Egy munkás élet van mögötte. 

Az elismerésre az Országos Főépítészi Kollégium javasolta.

Lázár Tibor – vezető terület- és településtervező 

A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Táj- és kertépítész szakán diplomázott 1977-ben, majd VÁTI Tájrendezési Irodáján kezdett dolgozni, 1985-től a részleg irodavezetője, összesen 25 éven át tervezett a VÁTI–ban.

Az 1970-es évek végétől jelentős szerepe volt a településcsoportok általános rendezési tervei tájrendezési tartalmának meghatározásában, a külterületekre készülő szabályozás rendszerének alakításában. Számos településcsoport általános rendezési tervének készítésében vett részt.

Vezető tervezője volt a Bükki Nemzeti Park és térsége regionális és tájrendezési terv programjának (1985.), amely egy új tervi műfajnak minősült, metodikáját további védett területek, tájak tervezése során is alkalmazták.

Az ország szinte minden tájegységén, több mint 100 település településrendezési tervének kidolgozásában működött közre, elsősorban a külterületeket érintő szabályozást, a tájrendezési és környezetvédelmi munkarészeket készítette. A településtervezéssel összefüggésben több kutatást, tanulmányt készített, országos jogszabályok kidolgozásában szakmai közreműködő volt.

Rendszeres előadó a Budapesti Corvinus Egyetemen (immár 16 éve), a Szent István Egyetem és a Budapesti Műszaki Egyetemen.

Világosan értelmezi a településrendezés és a területrendezés összefüggésrendszerét.  A tájrendezés, tájtervezés sikeres képviselője és művelője, aki kitüntetett figyelemmel és részletezéssel kezeli a külterület, illetve a beépítésre nem szánt területek alakítását. Nézeteinek határozott képviselete a szakmai közélet ismert szereplőjévé tették.

Az elismerésre a Magyar Építész Kamara Táj- és Kertépítészeti Tagozatának vezetősége javasolta.