A Pro Architectura építészeti nívódíj, amely egy jól sikerült új, vagy értéknövelő átépítéssel új minőségben megjelenő régi épület építészeti tervezésének elismeréseként adható miniszteri kitüntetés.  Az építészeti díjak hierarchiájában a Pro Architectura díj az Ybl Miklós díjat követi. Addig, amíg az Ybl-díj életműre, vagy huzamosabb idejű építészeti munkásságra adható, addig a Pro Architectura díjat már néhány éves gyakorlatú építész is megkaphatja egy kiemelkedő színvonalú épület megtervezésével, vagy tervezőtársi minőségben.

A Pro Architectura díj azon építészek és alkotói műhelyek elismerése, akik képesek helytállni, az építészi hivatásban és az építési piacon egyaránt. Állják a nemzetközi összehasonlítást. Minden nehézség ellenére kiemelkedő színvonalon alkotnak és ha a realitások kompromisszumokra kényszerítik is őket, azt sohasem a minőség rovására kötik meg.

Graphisoft Park M épület

Generáltervező: Lukács és Vikár Építészstúdió Kft.

Építész vezető tervezők: Lukács István, Vikár András

Építész: Gaschler Gábor

Statika: Hegedűs Péter – Hegedűs és Mizere Kft.

Gépészet: Györky Attila

Elektromos tervezés: Kun Gábor – Hungaroproject Mérnöki Kft.

Kertészet: Vastagh Gabriella – Garten Stúdió

A Graphisoft Park immár több mint tíz éves történetében sorra megjelenő épületek híven tükrözik az irodaházakkal kapcsolatos megrendelői-bérlői igények változását. Míg az első épületek alaprajzi szervezésükben kisebb irodaegységeket tartalmaztak, villa léptékű tömegekkel, addig az időben később létesülő házak programja egyre nagyobb összefüggő irodaterületeket s ennek megfelelően nagyobb tömegek megjelenését kívánták.
Az M épület bérlői programja (Microsoft Hungary és Servier) ennek mintegy szélső igényeként több ezer m²-es egybefüggő irodaterület kialakítását igényelte, ugyanakkor a tulajdonos-építtető továbbra is ragaszkodott a parkban megszokott tömegek léptékekhez, tagoltságához. Ennek feloldásaként az épület két végén elhelyezett többszintes aulatérből induló, bevilágított udvarokkal tagolt egybefüggő, irodaterületet alakítottunk ki úgy, hogy az épület a nagy traktusmélység ellenére mindenhol megfelelően megvilágított legyen. A megjelenő tömegek léptéke alkalmazkodik a parki léptékhez. A terepszint alatti 3 szinten található parkoló és kiszolgáló területek mindkét épületrészt ellátják. Az épület megfogalmazása tudatosan az ipari és irodaépület közti kategóriát célozza, vállalva az e helyt egykor állt ipari épületekkel való időbeli folyamatosságot.
A tégla megválasztása is ennek megfelelően keményebb hangulatú, mint a korábbi épületek vörös téglája, ugyanakkor fényessége a megvilágítástól függően új dimenziókat nyit. A nyílászárók a tégla belső síkjáig előrehúzottak, tagolásuk a külső síkba helyezett, árnyékolót is magába foglaló fémelemekkel és a környezet okker és vörös színeit megidéző üvegbetétekkel történik.

Hun Fürdő

Építész: Ferencz Marcell

Kivitelezés: Nagy István

Megbízó: Tóth László

„…Az erőteljes forma keretében finom részletektől gazdag a ház: míves veretek, precízen összefaragott kőtömbök, egyedi esztergált fémkorong rögzítések a rézlemez táblákon, Zalában fújt kézműves üvegmunkák. A ma divatos felületi játékokat, textúrák montázsát is hozza a ház, de nem szerkesztési elvként, tervezési célként, hanem csak mint a részletképzés eszköze, tektonikus rendben szerkesztve. Eltűnőben az az építész viselkedés, amelyik vakolat-architektúrával öltözteti (jól-rosszul) fel a házakat; és többféle anyag van jelen egy-egy munkában, mint régen, de csak a kortalan anyagok és hierarchikus használatuk által kerülhet egyensúlyba, ízesülhet helyére az épület. Ferencz Marcell nagyon tudatosan használja az anyagokat: a követ, a nemes anyagot finoman cifrázva, erőteljes földhöz közeli tömegként, a téglát rendben, kitöltő felületként, a rézsüveget katonásan fejre illesztett harci öltözetként – hármas rendben felfelé, egyre mívesebb kidolgozottsággal.

Az ablakok, plasztikusan visszahúzva, mély árnyékban ülnek, tekintetet formáznak. A ház tervezése, felszerkesztése a tehetséges kéz könnyed mozdulatát hordja. Jókedvűen, ahogy magyar ember táncol egy pohár tüzes bor nyomában. Az építész lendületes, gyönyörű grafikával él, önálló, erős és vitathatatlan a maga képességeiben – sajátos hang és egyéni forma ígérete ez.

A vízház térsorolása egyszerű, a központi fürdőteret (közös légtérrel) hosszában kíséri egy közlekedőfolyosó, két végén a bejáratokkal, s felfűzve az öltözők, a szauna, a szolárium celláival. A medencetér felett, a rézsüvegben egy zikkurat negatívja gyűjti egybe, s püffögi ki a meleg gőzöket. A lírai rajzolatú üveg-ablakszemek kevés fénnyel szolgálnak – az illatozó fürdőolajok bolondos üvegcséi sorakoznak ilyen vidáman egy medenceszéli padkán. A belső színvilág és anyaghasználat visszafogott (uralkodó fehér felületekkel, kevés meleg tónusú deszka felülettel, keret nélküli füstüveg ajtópanelekkel), téralakítása részleteiben mozgalmas. A térben meghatározó egy hatalmas riolittufa kőtömb-trónus, felette faragásra előkészített tömbkő konzollal…”

(Kovács Ágnes: Hun-fürdő a Bodrog partján. MÉ 2004/6.)

Völgyikút Ház, Veszprém

Építészek: Csomay Zsófia, Nagy György

Statika: Sugár Gábor, Gát Géza

Elektromos tervezés: Petkovics János

Gépészet: Bajor Ervin, Szilágyi Antal

Kerttervezés: Csontos Csenge

 „Alapvetőnek érzem azt, hogy ha valaki házat tervez, akkor nem elsősorban az ő személye a fontos, hanem a város, a hely, ami az épületet vagy befogadja, vagy kiveti magából, s ha kiveti, az erkölcsi elavulás igen hamar bekövetkezik. Ma már egyértelmű, hogy nem a hasonulás, beleolvadás az egyetlen jó magatartás. A környezet „ellen” is lehet nagyon jó minőségben dolgozni. Nem az a baj, hogy ha valaki túl extrém dolgot csinál – sőt: csak abban a stílusban nehezebb megtalálni azt a módot, ami nem rombol.”

(Csomay Zsófia)

Csomay Zsófia koncepciójának meghatározó vonása az illeszkedés. Az épület nem hivalkodó, nem természetidegen, tömegével követi a domborzati viszonyokat. Alázatosság érezhető rajta, mégis a figyelem középpontjába kerül, pedig fő attrakcióként a panorámát láttatja, és a park érintetlenségének megtartását szolgálja azzal, hogy alaprajzilag az elbontott házak helyét foglalja el. A homlokzatokon domináló téglaburkolat színe tökéletes, a felhőkön átszűrődő fényben telítetlenebb árnyalatban pompázik, a szikrázó napsütés pedig a fák árnyékait a téglakiosztás raszterére vetítve izgalmas, időben változó fényfestményeket képez, amely számomra a ház legszebb díszítőmotívuma. A park felőli homlokzat a hatalmas üvegfelületek és a nagy alapterületű teraszok által feloldódni látszik. Érdekes, szürreális élmény egy zárt, mesterséges megvilágítású lépcsőházban a bejárat szintjéhez képest egyre mélyebbre kerülni, majd a kávézó ajtaját kinyitva újra megpillantani a hívogató zöldet: mintha a mozgás folyamatával egyidejűleg a ház is alakulna, hogy újra a legmegfelelőbb tájolással és nyitottsággal állhasson a látogató rendelkezésére.

(Szabó Anna: Illeszkedés és feloldódó maradandóság, MÉ 2008/2.)

Lovassy László Gimnázium, Veszprém

Építészek: Katona István, Pozsgai Zoltán, Takács Attila

Építész munkatársak: Balázs Sándor, Hutflesz Katalin, Farkas Regina, Sipos Gergely

Megbízó: Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata

Generál tervező: Fényjel Stúdió Kft.

Kivitelezés: Vemévszer Építő- és Szerelőipari  Kft.

Veszprém önkormányzata 2005-ben építészeti tervpályázatot írt ki a Lovassy László Gimnázium épületéhez kapcsolódó új tornaterem létesítésére. Az elvárás egy 16×30 méteres tornaterem volt, 300 férőhelyes lelátóval, ahol a sporteseményeken és testnevelés órákon kívül iskolai, akár városi rendezvényeket is lehessen rendezni. A pályázaton Pozsgai Zoltán és Takács Attila terve nyert, ők kaptak megbízást a tornaterem tervezésére és a meglévő gimnázium épületének részleges felújítására.

A gimnázium épülete az 1960-as évek végén épült Plesz Antal tervei alapján, azóta számos kisebb-nagyobb átalakításon átesett. A legnagyobb – egyben a legutóbbi – ilyen átalakítás az acélszerkezetű tetőszerkezet és a kialakult tetőtér beépítése volt. A tornaterem helye a történeti városszövet és a 70-es évekre kiépített városközpont határán van. A gimnázium nyugati helyiségeiből és udvaráról, a felső sportpályáról páratlan kilátás nyílik észak felé a Buhim völgyre és a Bakony hegyeire, nyugat-északnyugat felé pedig a várra és az Óváros tér házainak völgybe lenyúló hátsó homlokzataira. A gimnázium udvarának csak a déli oldala (főbejárat, mellette jobbra intim kis kert, felső sportpálya) volt rendezett, a többi része a használatból is kiesett.

A tornaterem elhelyezésénél annak viszonylag nagy tömege jelentette a legnagyobb nehézséget. Az eredeti tervez képest, amelyikben két szint a fölbe süllyesztett lenne, a megvalósult változatban dél felől nézve egy épület jelenik meg és a játéktér csak egy szinttel van lesüllyesztve a jelenlegi alsó pálya szintjéhez képest. Ezáltal továbbra is a gimnázium épülete maradt a fő tömeg, a városképben kevéssé jelent meg a tornaterem, csak épp annyira, hogy a Galamb utca házai és a gimnázium közti kb. két szintnyi „zökkenőt” kissé szelídítse. A lesüllyesztés abban is segített, hogy a Gimnázium nyugatra néző helyiségeinek benapozását a tornaterem gyakorlatilag nem zavarja. A játékteret rejtő főtömegnek a gimnázium rendszerétől elforgatott elhelyezése egyrészt az új városközpont szigorú merőleges térrendszere és a történelmi városszövet közötti átmenetet, egyben kapcsolatot jelenti, másrészt a lelátó felső részéről a várra nyíló kilátás vizuális kapcsolat is a történeti városmaggal.

A tornaterem a gimnáziumhoz annak alsó szintjén kapcsolódik egy üvegezett nyaktaggal. Az átjáró egy fél raszter-osztásnyi tanterem megszüntetésével alakult ki, a pinceszintre levezető lépcső és a lift között kapcsolódik a gimnázium középső közlekedő-zsibongó teréhez. A nyaktag mint előcsarnok működik, mind a gimnáziumba átvezető folyosó, mind a tornaterem nézőtere ajtókkal lehatárolt: így biztosítható, hogy a gimnázium működésével párhuzamosan tartott rendezvény sem zavarja a gimnázium életét és viszont. Ugyanezen elrendezés biztosítja, hogy tornaórákon a lelátó, délutáni, esti, hétvégi bérbeadáskor a lelátó és a gimnázium is lezárható. Külső rendezvény esetén illetve bérbeadáskor a vendégforgalom a nyaktag északi oldalának ajtaján át történik. A tanári szoba és öltöző külön bejárattal való megoldása az öltözőt bírói öltözőnek is alkalmassá teszi. A nyaktag déli oldalán lévő kijárat kapcsolat a felső sportpálya felé, így annak használói nem a főbejáraton és a gimnázium központi közlekedőterein keresztül kénytelenek azt megközelíteni. A lelátó alapvetően ülőhelyes, pados rendszerű, állóhelyek csak a felső közlekedő részen találhatóak. A lelátó két közlekedő lépcsővel készült, melyek nem sportrendezvény esetén a játéktér felé folytathatók.

A tornaterem építésével párhuzamosan a telek lehető legnagyobb részét átalakult „diákligetté”. A tornaterem körüli udvarrész jelenlegi – helyenként meredek – lejtéseit megszelídítve, elsősorban lombos fák, cserjék, bokrok ültetésével, padokkal, enyhe emelkedőkkel vezetett sétautakkal tettük barátságosabbá. Az átjáró déli oldalán egy fákkal árnyékolt, szélvédett kis szabadtéri színpad is a liget használati lehetőségeit bővítette.

A Kopaszi-gát revitalizációja

A Kopaszi-gát revitatlizációjáról lásd. Bechtold Ágnes A letűnt világ helyén c. cikkét a MÉ 2009/5-ös számában – a szerk.