Kortárs finn művészet
Ludwig Múzeum, 2009. február 6. – április 12.

Ilkka Halso: A Kitka folyó, 2004

A kiállítás címe Marko Tapio finn író fogalmából származik, aki a jelenséget meghatározhatatlannak írja le, lényege a finn ember zord időjárásra adott, szélsőséges viselkedésmódban megnyilvánuló válasza.
A kiállítás a finn népről alkotott sztereotípiákból – pl. szűkszavúak, intovertáltak, kicsit naivak, de barátságosak, őszinték, szeretik a természetet, a kívülálló számára rendkívül furcsának ható szokásokkal rendelkeznek – indul ki; Alanna Heiss és Marketta Seppälä, a kiállítás kurátorai bátran használták ezeket a közhelyeket.
Nemzeti önazonosság – globalizáció; intovertáltság – feszültségoldás, kíméletlen őszinteség; melankólia – önirónia; csendes szemlélődés – vad indulat (pl. ordítás); természetszeretet–fejlett technológia, természetközelség – érzékeny reakció a várhatóan bekövetkező környezeti katasztrófákra, a kegyetlen valósággal való szembenézés–álomvilágba való menekülés, tudományosság–irracionális jelenségek, abszurditás: ilyen fogalompárok/ellentétek dialektikája jelenik meg a kiállított műveken. Ilkka Halso fotói érzékeltetik talán legjobban a természetre való fogékonyság és a fenyegető jövő látomásának kettősségét. A több generációt képviselő 16 kiállító művész számos médiumban – rajz, plasztika, fotó, film, videó- és hanginstalláció stb. – alkotott műve látható-hallható a New York-i MoMA után Budapesten.

B. Á.