Michelucci kiadatlan rajzai, Fiesole, Fondazione Michelucci, 2011. október 1-30.

Szöveg: Szegő György

Sportközpont, Parto, 1983

Egy nagy építész műhelyébe bepillantani felemelő, és egyszerre a beavatás izgalmát ígérő élmény. A vázlatokból megsejthetőek az alkotói motivációk, maga az egész ember. Giovanni Michelucci 1891- ben született Pistoiában, 1994-ben, csaknem százévesen, a Firenze feletti Fiesoléban, műtermében halt meg. Most, sem az 1935-ben épített máig futurisztikusan korszerű firenzei Santa Lucia pályaudvar, sem az organikus modern csúcsteljesítményeként megvalósult (nekünk Pogány professzor által felfedezett) Firenze elővárosi Strada-templom tervei/fotói nincsenek kiállítva. A Rudolf Steiner által felvázolt architektúrát az építészettörténet kiemelkedő mesterei – Nervi, Scharoun, Torroja, Candela, Calrdinal, Rasmussen, Calatrava és Makovecz Imre – vitték tovább. Itt az organikus expresszionista építészet Michelucci példázatainak „csak” vázlatokban rögzített gondolatcsíráit láthatjuk. Noteszlapokon, megsárgult írólapokon, tollal, grafittal – csuklóból. A tér születését a rajz szakrális metanyelvén elbeszélve.
Az építész létrehozta (Michelucci Onlus Fond. 1982 óta foglalkozik Toszkána kultúrájával, s azon belül a sinti vándorok és más menekültek szociális kérdéseivel) alapítvány által működtetett egykori fiesolei építészműteremből áthozták a Városházának éppen a mester által tervezett térszint alatti galériájába mindazt, ami őt az utolsó két-három évtizedben foglalkoztatta. Házak, család, bútorok, táj, architektúra-természet kapcsolata – 70 rajzban. Személyes családi és baráti portrékon, skicceken, feleségéhez, Eloisához írt illusztrált szerelmesleveleken és privát karikatúrákon kívül a toszkán táj képeit és ebből a varázslatos natúrából lepárolt építészeti vázlatokat, elvi terveket.