Helikon Irodalomtudományi Szemle 2010/1-2.

Idei első, összevont számát a Helikon folyóirat a térpoétika témakörének szentelte. Gaston Bachelard 1958-as, hasonló című kötetére támaszkodva a tanulmányok sora a térérzékelés és az emlékezet, tér és tudat viszonyát elemzik. Noha a kiindulópont egy irodalomelméleti munka – ami máig nem jelent meg magyarul, noha a 20. századi filozófiatörténet egyik legnagyobb hatású műve -, a szövegek a kultúra szinte minden területét bevonják a kutatásba. A zene, a kortárs irodalom, a késő reneszánsz költészet – Michelangelo versei kitűnő terepet kínálnak a belső univerzum és az architektonikus tér összefüggéseinek vizsgálatához -, a csak néhány évtizede művelt környezetpszichológia, a design, az építészet és a topográfia mind a tér lenyomatának, szerkezetének rögzülését vagy emlékezethordozó funkcióját analizálják.
Ez az inter- vagy inkább transzdiszciplináris szemléletmód nálunk még csak most van megjelenőben. Ezért is jelentős ez az összeállítás. Tillmann József és Szentpéteri Márton szerkesztők arra törekednek, hogy a tér tudatosulását és kultúraalakító szeretét az egyes tudományterületek elkülönítése nélkül, átfogó designkultúraként szemlélje. Az írások a fizikai tér fogalmától a kultúra,a filozófia teréig tekintik át a témát, és bár a szerzők egy része egy adott tudományág művelője, az írások a közös pontok, közös fogalmak köré szerveződnek. Különös tanulsága az összeállításnak az a differencia, ami az építészek és az épületeket használó, megélő társadalom tér-tudata között fennáll. Ennek tanulságai az építészet jövője számára rendkívül fontosak és az itt közölt tanulmányok szinte mindegyikében megfogalmazódnak.

Götz Eszter