Josep Hoffmann és Adolf Loos.
MAK, Bécs, 2014. december 17. – 2015. április 19.

Szöveg: Szegő György
Fotók: MAK

Josef Hoffmann: Johanna és Dr. Johannes Salzer lakásának hálószobája, 1902 (rekonstrukció) © MAK, Georg Mayer és
Adolf Loos: Lina és Adolf Loos lakásának hálószobája, 1903 (rekonstrukció) © MAK, Peter Kainz

A MAK tárlata túllép a múlt századforduló bécsi építészeinek „kötelező” dicséretén. Három kort elemez: a modern tárgyformálás másfél századnyi előzményeinek bemutatása után a modernek két bécsi pionírja, Hoffmann és Loos hangsúlyos szembeállításával az 1900-as évek fordulatát, végül ennek bécsi folytatását, az 1910-38-as időket, illetve a ’60-as évektől máig a „jelenkor” bécsi környezetalakító magaskultúráját is felvillantja.
A MAK egész földszintjén áramlik az időutazás: a tárgyi-rajzi látnivaló, a művelődéstörténeti mustra. Előbb az 1750-nel induló bő százötven év nagy változásainak, a konzumvilág kialakulásának iparművészetét prezentálják: bútorműhelyek remekeit, ötvösmunkákat, papír, textil és bőr termékeket láthatunk – valamiféle aha-érzést is átélve. A bécsi Iparrajziskola 1758-as, a Politechnikum (ma: TU Wien) 1807-es alapításának, az 1863-ban megnyílt Iparművészeti Múzeum (k.k. Österreichische Museum für Kunst und Industrie, ma: MAK) gazdag anyagához ebből a korból Theophil Hausen hernsteini kastélyának megidézése ad átfogó környezet-kultúra képet. Már ekkor kimondatik a funkcióra tervezés szükségessége. 2014-et Bécs Hansen és a Ringstrasse emlékéveként tudta maga mögött. (v.ö. a mi Ybl-évünkkel)
A második fejezet Otto Wagnernek a városléptékű infrastruktúra alakításában vállalt szerepét is prezentálja. Wagner gyorsvasút állomásait és mérnöki létesítményeit, az egészségügyi, banki, vízügyi és temetői építkezéseket sorolják. És számba veszik a Wagner-iskola teljesítményét. A harmadik egység az életmódváltozást, a polgári létforma új tárgyi világát prezentálja Hoffmann és Loos munkáinak megidézésével. Nem kerüli el a tényt, hogy a két építész 1870-ben egyszerre és egymástól néhányszáz méterre született. És már iskolásként hamar riválisokká, sőt ellenfelekké váltak. Míg Hoffmann a Wiener Werkstätte modern-kézműves tradícióiban látta a jövőt, addig Loos a szociális eszme jegyében a tömeggyártás és a tömegépítés hirdetője lett. Mondván: a díszítés bűn, a funkció és a szociális optimalizáció mindenek felett. Elméletben, mert a jómódú megrendelők ízlését is kiszolgálta. A praxisban mindketten remek iparművészek voltak. Itt, a tárlaton intim hálószobákkal és míves iparművészeti tárgyakkal szerepelnek.
Mindketten nagyra tartották Otto Wagnert, barátjuk maradhatott Josef Frank is. De ez már a negyedik főtémához tartozik, az 1910-1938 közötti időkhöz. Amikor Margarete Schütte-Lihotzky a müncheni szcénában megtervezte az „Egyedülálló, munkavállaló nő lakásának” világát. Közben Velencében vagy az 1937-es Párizsi világkiállítás osztrák pavilonjaiban az Osztrák Köztársaságot kultúrnemzetként láttatták – éppen a tradíciókat őrző Wiener Werkstätte tárgyaival.
Az ötödik, záró kiállításegység azt a visszatekintő gyakorlatot idézik fel – amihez hasonlót nálunk ma a kultúra megosztottsága akadályoz – ahol Hermann Czech egy étterméhez 1970 körül Hoffmann régebbi tapétáját újítja fel. Vagy ahogyan Hans Hollein a 80-as években Velencében és az Álom és Valóság kiállításához (l. Szegő Gy.: Új Művészet 2014/10, ill. MÉ 2014/6 ) a Loos pályaműként világhírűvé lett Chicago-Tribune tornyát rekonstruálja. A ’90-es évekből büszkén értékelik a Vassal et Lacaton-párosnak AZ Wien Caféjának régi-újornamentikáját is e tradíciók jegyében. De a tárlaton felsorolt művek sokféle módon emblematikus elemei közé számítják, pl. a 2000-es évek bangladesi újjáépítésben agyagból és nádból újraformált „modern bécsi hagyományt” is.
Egyre többször látható – ezúttal a MAK-ban is Matthias Boeckl vendégkurátor részvételével –, hogy a 20. században nem egyféle, ún. szocialista érzékenységű modern építészeti, képző- és iparművészet volt. Csak a többi verziót az ideológia nevében sokáig háttérbe szorították (lásd: Szegő Gy: Hagenbund, MÉ 2014/10, illetve e számunk Utóiratának két tanulmányát).