A prágai vár és Plečnik. Ringturm, Bécs, 2016. 06. 27. – 09. 23.

A prágai Hradzsin az 1918-as impériumváltással több évszázados Habsburg birodalmi székhelyből vált cseh nemzeti szimbólummá. A csehszlovák független állam első elnöke, Tomáš Garrigue Masaryk (1850–1937) ugyanis ekkor adott a negyednek új szerepet. Szlovén építészt, Jože Plečniket kért fel a tervek kidolgozására, aki Otto Wagner tanítványaként néhány bécsi korai főmű után 1911-21-ig a prágai Iparművészeti Főiskola professzora volt. Számunkra a Budai vár mai – viták kereszttüzében álló – funkcióváltása is érdekessé teszi a prágai vár 1920–38 közötti átépítését.
Jó egy éve mutatta be a Műcsarnok Plečnik életművét (lásd MÉ 2015/7). Annak, illetve az Adolph Stiller által rendezett mostani bécsi kiállításnak is Damján Prelovšek építészettörténész, gyűjtő volt a szakmai tanácsadója. Utóbbi az új Szlovénia diplomatájaként is átérezhette azt az 1918-as cseh lelkesültséget, amit magyar kiállításnéző aligha. Mégis, mindkét tárlat politikamentes látószöge a tudományos szakértelmet dicséri.
A prágai vár Habsburg II. Rudolf idején élte kulturális fénykorát, melynek végét II. József reformjai jelentették. Uralkodása alatt az épületegyüttes zöme kaszárnyává lett. Egykori műgyűjteménye iránt a későbbi árverésekor alig volt érdeklődés, egyes darabokat 1840-ben fillérekért szerezte meg I. Lajos bajor király. A 19. század közepén a Szent Vitus székesegyház historizmus jegyében történő átalakításakor a barokk berendezést eltávolították, ezek egyes darabjai is magánszemélyeknél kallódtak. Az átépítés évtizedeken át zajlott, a torony befejezésére csak Szent Vencel 1929-es millenniuma idején került sor (v. ö. az 1938-as Szent István évvel). A cseh újjászületés szimbólumának szobra, a Libuše – Josef Václav Myslbek alkotása – ide-oda vándorolt a Vár, a Károly-híd és a Vencel tér között.
Masaryk új koncepcióval kínált új kereteket. Végül a Plečnik-féle szimbólumteremtés akupunktúrás beavatkozásai váltak meghatározóvá, melynek egyik fontos eleme a „Paradicsomi kertek” lépcsőjére tervezett pillér (1921). Ennek kialakítása a népi fejfák ökonomikus eszköztelenségével egy tömbből fejti ki a cseh címeroroszlán és a szlovák kettős kereszt egykor megbonthatatlannak hitt egységét – ám a „csehszlovákizmus” utóbb végül időszakosnak bizonyult.1 Antik egyiptomi, római jelkép-hagyományokat idéz a „Harmadik Várudvar” – ez kapcsolja össze a középkori királyi rezidenciát a koronázó templommal – Obeliszkje (1929). Ez a Plečnik-plasztika a köztársaság tengelye. Ahogyan a budapesti Széchenyi tér néhai koronázó dombját a történelmi Magyarország földjeiből hordták össze, a Cseh Köztársaság obeliszkjét a cseh kőbányák biztosították. A nyersanyagot logisztikai bravúrral vitték fel a Hradzsinba. Szintén heroikus teljesítmény a Paradicsomi kertben egy tömbből megvalósított, Plečnik tervezte Gránitkehely (1924). Kisebb formákból épült a Wali-kert Szlávia emlék-obeliszkje (1925), és ugyanitt teremt képzeletbeli Árkádiát a Morva-bástya pszeudo-reneszánsz kerti architektúrája (1923), vagy a Bellevue Herkules-kútja (1923–26). Asszír előképeket idéz a Plečnik tervezte, a Damian Pešan szobrász által kivitelezett Kapuőr-bika, amelyet az ugyancsak ókori ízeket őrző modern bronz architektúra, a Plečnik-baldachin fed. Az újjáépített belső terek közül kiemelkedik az Impluvium (1923–24), egy opeionnal megvilágított, intim szakrális tér, amelynek centrumában az „újszülött állam” afféle keresztelőmedencéje áll.
A kiállításon ezeket az objektumokat mai és egykorú, később többnyire világhírűvé lett cseh fotográfusok munkáival, illetve Plečnik tervrajzainak facsimiléivel mutatják be. Az elnöki lakosztályt felnagyított fotókba illesztett eredeti bútorokkal is megidézik. A lakosztály kiemelkedő enteriőrjei még a könyvtár és a gobelinterem, amelyekre eredetileg az elnök családi barátja, Jan Kotěra kapta a megbízást. Ő azonban átadta Plečniknek, aki a belsőkben is régi-új formákat teremtve kapcsolódott a középkorban megszakadt cseh aranykorhoz.
Különlegesen fenséges légköre van Plečnik ugyancsak pszeudo-antik Oszlop-csarnokának (1930). A reprezentatív fogadótermet háromszintes, dóroszlopos balkonsor keretezi és kazettás mennyezet fedi; erősen érződik Serlio és Palladio ihletése. Plečnik egyes részleteit Hollein is átvette, amint Plečnik Bástyakertjének elemei Portoghesi privátparkjában (l. MÉ 2006/1) is megjelennek. A Bika-lépcső, a Szent György szobor kútja, a Sasos-kút, a Hársfalevél-bronzkerítés, a kandeláberek, csillárok reprezentatív iparművészetnél többet jelentenek. A Fehér-torony címerei, a Királyi rámpa, a Harmadik Várudvar, az Elnöki lépcsőház számos fém és márvány-plasztikája az egyszerű kilincsekig olyan „másik modern” architektúra, amely az európai értékek vándorlásának pozitív jele lett. Párhuzamosan említeném itt a budai Sándor palota elnöki rezidenciává alakításának kvalitásait. A prágai vár kertjei és enteriőrjei, vagy a Sándor-palota belsői a kortárs architektúra egyszerre nemzeti és európai minőségeit jelentik – a példa alapján ígéretes lehetne a budai Vár rekonstrukciójának már koncepcióalkotásnál is az építészetet művelők és kutatók valódi bevonása.

Jegyzet:
1 Plečniknek – még a Monarchia által elfoglalt Boszniában – volt egy cseh pandanja: Karel Pařik, aki az ugyancsak rövid életű jugoszlávizmus előfutára volt. Ő tervezte meg Szarajevó európai karakterű központját. Benne a Hotel Európát és az oszmán, mór elemeket ötvöző új Városházát. Utóbbi 1950-től Nemzeti Könyvtár lett, a ’90-es években pedig ennek romjai a dél-szláv háború szimbólumává lettek.