Visegrádi Négyek Családi Házai 2014
Visegrádi Négyek Családi Házai 2014 kiállítás
Építészek Háza, 2014. október 6-tól
Szöveg: Borsos András
A Magyar Építőművészek Szövetsége 2014-ben nyolcadik alkalommal rendezte meg a Visegrádi Négyek Családi Házai vándorkiállítást. A tárlat, ahogyan az előző években is, az Építészet Világnapján (október 6-án) Budapesten nyílt meg, innen utazik tovább Prágába, Krakkóba és Pozsonyba.
A kiállítás az egyes tagországok szakmai szervezeteinek együttműködésével ad képet a családiház-építészet aktuális szellemi és fizikai állapotáról. A magyar anyag önálló pályázat nyerteseiből készült válogatás (az épületeket és a tervezőket lásd MÉ 2014/8). A családi ház nem csak lakóhely, de státuszszimbólum is, mutatja az építtető ízlését, anyagi erejét, az építész invencióját. Ha a tablókon nem olvashatnánk a helyszíneket, sokszor nem tudnánk, egy-egy családi ház a régió mely országában áll. Természetesen helyi jellemzők láthatók az épületeken – ilyenek a fémlemez burkolatú lengyel házak, Szlovákia hatalmas fatörzset idéző és használó épületei, Csehország modernista épületei –, de a kiállítás minőségben, méretben és építészeti gondolatgazdagságban egyaránt egységes képet mutat. Látunk a Bauhaus hagyományait folytató házakat és olyanokat, amelyek hagyományos táji karaktereket őriznek; egy másikat a környezettudatos szemlélet vagy az aktuális trendek eszköztára formált. A tájba vagy az épített környezet szövetébe valló illeszkedés a fotókról nem mindig derül ki, de ahol igen, ott gondosságot és körültekintést mutat a családi ház telepítése és tömegformálása.
Nem mondható, hogy jelenleg létezik nemzeti karaktereket hangsúlyozó egységes országonkénti (mondjuk ki: nemzeti) stílus, de az anyagból egyértelmű, hogy a régió családi házaiban alapvetően több a hasonlóság, mint az eltérés, amit a párhuzamos történeti hagyományok is indokolnak; tehát a látottak alapján beszélhetünk valamiféle közös arculatról, regionális építészeti karakterről. A magyar anyagot Tima Zoltán, Vadász Bence és Varga Tamás, a szlovákot Jan Bahna, Peter Mikloš és Marta Mitterholzerová, a csehet Julius Macháček és Taťána Štefánková, a lengyel kiállítási részt Roman Dziedziejko, Zbigniew Reszka és Piotr Buśko válogatták.