Leopold Museum, Bécs, 2014. május 23 – október 20.

Szöveg: Szegő György

Josef Hoffmann: Karosszék vázlata, 1905 © Leopold Museum, Wien

„A vonal nem ott végződik, ahol a kéz abbahagyja, hanem ott ahol a gondolat felhagy azzal” – írja a Leopold Múzeum kettős kiállításának osztrák kortárs művésze, Hannes Mlenek. Az ő kiállításának alcíme a kor izgalmas szeizmogramjaként értelmezi a rajzot. A múzeum földalatti kiállítóterének üveg „tetőablakai” a földszint felől járhatók. Így lentről a fehér falra, mennyezetre bravúrosan rajzoló művész a foyer terében sétáló múzeumlátogatót súlytalan testként kapcsolja művébe. Ezt a fizikai jellegű érzékcsalást kibővíti az alkotó. Figuráinak keresővonalai a műtörténet – benne az osztrák 20. század – mestereit bekötik a mába.
Utóbbiakról szól történeti keretként a párhuzamos Vonal és forma kiállítás téri párbeszéde: Koloman Moser allegorikus skiccei vagy Josef Hoffmann magabiztos szabadkézi bútortervei a Wiener Werkstette korából. Majd a folytatás pszichikai és társadalomlélektani dimenzióban továbbalkalmazza a „keresővonalat”. A Leopold 3000 rajzot őrző gyűjteményéből válogatott tárlat ismét az osztrák vizuális művészetek impozáns turisztikai sulykolása: Gustav Klimt, Egon Schiele, Alfred Kubin, Oskar Kokoschka, Herbert Boeckl vagy Franz Sedlacek. Nemzetközi összehasonlításként néhány bravúros lap Otto Dixtől, Ferdinand Hodlertől vagy Wilhelm Thönytől. De épp az az ív, amit a kortárs Hannes Mlenek rajzos téri intervenciójával letesz a „kötelező” mellé, hozzáad valamit az elmélyülni vágyó nézőknek is. Annak felemelő sejtését, amit a vonal, a forma évezredek óta művelt kommunikációs lehetőségével az ember ma, a digitális kép korában is a primer gondolatátvitel többlethordozójaként használni képes.