Szöveg: Makovecz Imre

Thököly-emlékmű terve

„… Az új kormányban nincs építésügy. A környezetügy a védelem jegyében, és nem egy átfogó koncepció értelmében szerveződött. Mire is építene? A települések tönkretéve, infrastruktúra, iskola, közigazgatás, jog, föld, munkahely nélkül.
Kiépült viszont a kényszerpálya, melyen életünk újra külső generalizáló erők eszközeként vergődik előre. Mit tesz a sajtó? A hatalom kérdéseivel foglalkozik. (…)
Élni szeretnénk! Szeretnénk elhinni magunkról, hogy nem vagyunk alábbvalóak senkinél, szeretnénk hinni a kormányban, a gyerekeink jobb jövőjében, értéknek szeretnénk látni zt, ami érték, hogy tudniillik tuduk valamit, amire a Nyugatnak szüksége van.
Az átkozott közösségi tudat objektíve magvalósult a bolsevizmus országaiban, elképesztő véráldozat árán. Ennek a torzónak köszönhetően nem egy álpiacgazdaságra van szükségünk, hanem elfojtásaink felszabadításából formálódó szövetségekre, amilyen a Kós Károly Egyesülés vagy az Egyesülés vándoriskolája és mások.
Elvárjuk a megválasztott kormánytól és az ellenzéktől, hogy történelmi értékeinket felismerje, és ápolja, hogy ne hagyja zsarolni magát. Elvárjuk a sajtótól, hogy egy térdre esett országban a talpra állás híreit vigye szét, ne zárja el a politika valódi hírét, és mozgósítson az öngyilkos folyamatok ellen.”

Makovecz Imre: Írások, 1989